Karácsonyi zenetörténeti kalauz

Karácsony közeledtével a forralt bor, a rénszarvasmotívum, a fényfüzérek s a mézeskalács mellett a karácsonyi zenék is a mindennapjaink részévé válnak. Az ünnepi időszakról szóló soron következő, második írás azokat a dalokat veszi számba, amelyeket bizonyára valamennyien meghallgatunk, esetleg énekelgetünk is decemberben. Válogatásunkban a legismertebb, legnagyobb múltra visszatekintő karácsonyi zenék kerülnek bemutatásra.

Jingle Bells

Kezdjük rögtön a legismertebbel, a Jingle Bellsszel. Ez az egyik legrégebbi karácsonyi dal, jóllehet a szerzője nem is annak szánta, hanem inkább csak amolyan téli slágernek. 1850-ben James Lord Pierpont a hálaadás napjára írta, mégpedig az édesapja vasárnapi iskoláját látogató gyerekek számára. A dal címe ekkor még One-Horse Open Sleigh volt, amelyet talán egylovas nyitott szánnak lehetne a legtalálóbban fordítani. Rövid idő alatt azonban a dal annyira népszerűvé vált, hogy mindössze kilenc évvel később, 1859-től kezdve már Jingle Bellsként énekelték számos amerikai családban. A dal nemzetközi sikere Bing Crosby és az Andrews Sisters nevéhez fűződik, ők énekelték fel lemezre 1943-ban, azóta ez a dallam valószínűleg már mindenkinek ismerős.

White Christmas

Szintén ismert és kedvelt, kissé melankolikus karácsonyi dal a White Christmas. A dal szerzője Irving Berlin, aki szintén nem sejtette a dal megszületésekor, hogy egy évtized múltán is örömmel hallgatják majd az emberek. Irving Berlin zsidó vallású volt, így nem ünnepelte a karácsonyt, emellett egy évekkel korábban történt tragédia is beárnyékolta számára az év e szakát: 1928-ban épp az ünnepek alatt veszítette el a háromhetes kisfiát, így a család számára ez az időszak a tragédiára emlékezéssel telt.

A legszomorúbb karácsonyi dal születésének háttere tehát ez volt, de ez még nem volt minden: a dal 1941. december 25-én, tizennyolc nappal a Pearl Harbor-i támadás után volt hallható először Bing Crosby előadásában. Ezért a rádióhallgatók a zenét és annak szövegét hallva a távolban harcoló gyermekükre, férjükre, testvérükre gondoltak. A katonákra is nagy hatást gyakorolt, így hamarosan az egyik közkedvelt dalukká vált. 

A White Christmas két jelentős hollywoodi filmben is felhangzott, mindkettő főszereplője Bing Crosby volt – az egyik a Holiday Inn (1942), a másik pedig a White Christmas (1954). Mindkét filmet jó szívvel ajánlom megnézésre.

I’ll Be Home for Christmas

Ha már a háborút említettük, következzen egy újabb, vágyakozást, szomorúságot kifejező dal. Bing Crosby 1943-ban énekelte először, és a dal kifejezetten a háborúban szolgáló kiskatonákról szólt, arról, hogy minden vágyuk a karácsonyt újra a szeretteik körében tölteni. A dal utolsó mondata így hangzik: „I’ll be home for Christmas / If only in my dreams.” Így lehetne fordítani: „Karácsonyra otthon leszek, / Ha másképp nem, hát álmaimban.” Amikor Bing Crosby turnézni ment az amerikai katonai támaszpontokra, ezt a dalt és az előbb említett White Christmast kérték tőle a legtöbbször. Nem csoda, hogy a II. világháború idején Bing Crosby volt Amerika első számú színésze és kedvelt énekese.

Bing Crosby egyébként nagy patrióta volt. A háború idején már túl idős volt ahhoz, hogy katonaként szolgáljon, viszont hihetetlen népszerűségével segítette az otthonuktól távol harcoló katonákat. Számos alkalommal vállalt fellépést a frontvonalhoz közel, mint tették mások – többek között Marlene Dietrich – is abban az időben. Bing Crosby emberiességét az is bizonyítja, hogy frontvonalbeli körútjairól hazatérve több száz levelet írt a katonák szüleinek, családjának. Ezekben röviden beszámolt arról, hogy volt szerencséje találkozni a fiukkal, és reményét fejezte ki, hogy minél hamarabb épségben hazajutnak. A könnyekig hatódott szülőknek sokszor ez volt az egyetlen életjel, amelyet az évek alatt a fiukról kaptak.

Rudolph the Red-Nosed Reindeer 

Nagyon kedvelt, rengeteg feldolgozást megélt dal a Rudolph the Red-Nosed Reindeer, amely a gyerekek kedvencéről, a piros orrú rénszarvasról, Rudolfról szól. De hogyan is született a híres dal? Az időben 1939-ig kell visszamennünk. A világválság közepén, a II. világháború küszöbén a ma is létező Montgomery Ward üzletház kitalálta, hogy egy ingyenes könyv kiadásával vidítja fel a gyerekeket. Robert Mayt kérték fel, hogy írjon egy kedves karácsonyi történetet, amelynek a kis rénszarvas lett a főszereplője. A történet szerint a gyerekek kedvence segít a nagy ködben eltévedt Télapón, világító piros orrával mutatva az utat.

Adva volt tehát a rénszarvas (reindeer), a piros orr (red nose), már csak nevet kellett adni a főszereplőnek. A szerző imádta az alliterációkat, így felvetődött a Reginald, Rodney és Rollo név is, ám végül Rudolph lett a befutó. A könyv hatalmas sikert aratott, innen már egyenes út vezetett a történet megzenésítéséig, amely Robert May sógora, Johnny Marks nevéhez fűződik.

Ezt a dalt is – mint megannyi másikat – Bing Crosby énekelte először a rádióban. Valószínűleg nem hitt a sikerben, ezért a lemezre éneklésről lemondott, ami nagy hibának bizonyult. Végül Gene Autry énekelte fel 1950-ben, és így lett belőle az egyik legtöbbet hallgatott karácsonyi dal többmilliós eladott példányszámmal.

 

Frosty the Snowman

A mű 1950-ben született, és kifejezetten Gene Autrynak íródott, aki hatalmas sikert ért el a Rudolph the Red-Nosed Reindeer című slágerrel. A dal tulajdonképpen egy kedves történetet vázol fel. A mese szerint egy Frosty nevű hóember egy selyemkalapnak köszönhetően hirtelen életre kel. Táncol, önfeledten szaladgál a gyerekekkel, egyedül egy forgalomirányító rendőrnek áll meg. Mivel azonban a napocska kisüt, Frosty élete sem tart sokáig, de megígéri, hogy hamarosan visszatér. A történet tehát egyáltalán nem a karácsonyról szól, sokkal inkább a téli szünethez kapcsolódik. Ennek ellenére az utóbbi évtizedekben a Jingle Bells mellett ezt a dalt is gyakran lejátsszák karácsony körül.

Have Yourself a Merry Little Christmas

Ezt a dalt is nagyon sokan ismerik, ennek ellenére valószínűleg kevesen tudják, hogy amikor a szerzője, Hugh Martin 1944-ben megírta, két-három napig játszotta otthon, majd kidobta a kukába, mert annyira rossznak érezte. Zeneszerzőtársa, Ralph Blane azonban kivette a szemetesből, és meggyőzte arról, hogy érdemes a dallal a továbbiakban is foglalkozni. Kapóra jött, hogy a Judy Garland főszereplésével ekkoriban készült Meet Me in St. Louis című film betétdalainak megírására a szerzőt kérték fel, így Hugh Martin ezt a dalt is beajánlotta. A filmben Judy Garland énekli, aki azonban amikor azt először meghallotta, kisebb változtatásokat kért a szerzőtől, mert túlságosan melankolikusnak és depresszívnek találta. A ma is hallható verzió tehát már a dal egy átdolgozott, vidámabb változata. A Have Yourself a Merry Little Christmas az idők folyamán népszerű lett, Sinatrától kezdve Bing Crosbyn át napjaink egyik legnépszerűbb előadójáig, Michael Bubléig sokan elénekelték.

Ha tetszett a zenetörténeti összeállításunk, olvasd el a karácsonyi kirakatokról szóló írásunkat is.