Könyvajánló: In Vogue

The illustrated History of the word’s most Famous Magazine

A divat megvásárolható. A stílust birtokolni kell.
342283_in_2000_q80.jpeg

Az idézet Edna Woolman Chase-től származik, aki a Vogue 125 éves fennállása óta eddig a leghosszabb ideig vezette a magazint, több, mint 37 éven keresztül. A Vogue neve ma egyet jelent a divattal, a luxussal, a kultúrális és közvetve a politikai megjelenéssel. Ez utóbbi esetében gondoljunk csak Michelle Obama címlapfotójára, mely sokáig vezette a legtöbbet eladott példányszámot közel 400 ezerrel.

Többek között ezért is szívmelengető olvasmány a 2012-ben megjelent az In Vogue: The illustrated history of the word’s most famous magazin című kiadvány, mely  több, mint 400 oldalon keresztül mutatja be a magazin történetét.

Sok helyen csak ,,coffee table book”-ként emlegetik a vaskos kötetet, mely arra utal, hogy e szemet gyönyörködtető könyv remekül mutat a nappalink asztalán vagy a dohányzóasztalon,  kiválóan megfér a lakásunkban, mint díszítő elem. Az album azonban ennél jóval többet ad, mintsem hagyjuk, hogy pusztán esztétikailag járuljon hozzá lakásunk arculatához.

A kötet bemutatja a lap történetét, a 125 évvel ezelőtti kiindulástól egészen napjainkig.

vogue_pygmalionszalon.jpg
STvogue1363214281.jpeg

Megtudjuk, hogy az egykor heti 14 ezres példányszámban megjelenő magazinból az évek során hogyan lett havi 400 ezres megjelenés, az online kiadás több milliós olvasóiról nem is beszélve. Számos korabeli címlapot találunk a könyv lapozgatásakor, miközben társadalmi korrajz tárul fel előttünk a 20. század történelméről.

Olvashatunk a magazin életében jelentős szerepet játszó szereplőkről. Az idézett Edna Woolman Chase-től például nemcsak vezetői döntéseiről, hanem etikett elvárásairól is, melyek minden dolgozóra nézve kötelezőek voltak, továbbá olyan lépéseiről, melyek befolyásolták a divat történetének alakulását. Gondoljunk csak Cecil Beatonra, aki 1927-től kezdett dolgozni az angol Vogue-nél, s a 30-as, 40-es években a lap fotósa volt, majd a világháború után e munkája mellett jelmeztervező lett. Neki köszönhetjük az 1964-ben készült méltán híres My Fair Lady filmben szereplő csodaszép Audrey Hepburn gyönyörű ruháit, melyekért Oscar díjat kapott. A történet érdekessége, hogy az 1913-ban játszódó filmben nem 1913-as ruhákat látunk, hanem olyanokat, amelyek egyediek voltak, s készítésüknél felhasználta a Vogue-nál fotósként szerzett tudását.

pygmalionszalon_vogue.jpg

A kötet emlékezteti az olvasót arra, hogy a Vogue milyen nagy befolyással bírt a divat meghatározásában, ahogyan óriási szerepe volt abban is, hogy időről időre bemutatkozási lehetőséget biztosított nemcsak a divattervezőknek és divatházaknak, de a művészeknek, fotósoknak, modelleknek és nem utolsósorban a szerkesztőknek.

Jó szívvel ajánlom a kötetet minden divatot kedvelő, divattörténet iránt érdeklődőnek, kiváltképp a Vogue-rajongóknak.


 
ikon_small.png
 
Previous
Previous

Csoda a 34. utcában

Next
Next

Villa Ephrussi