Kezdőlap


2013. április 9.
A fürdőruha története
Ez a női ruhadarab sem újkori találmány. Már az ókorban is viselték.

2012. október 9.
A muzulmán nők öltözködése
Csador, burka, nikáb. Ismerkedj meg az iszlám viseletek alapdarabjaival.



A reneszánsz kultúráról
(XIV-XVI. század)

Történelmi háttér
Eszmei háttér
Általános jellemzés
Építészet
Szobrászat
Festészet, grafika
Irodalom
Zene
Tánc

 

Történelmi háttér

Az olasz rinascimento, illetve a francia renaissance szó újjászületést jelent. Az e szóval jelölt korszakban, a XIV. századtól Európa politikai, társadalmi és kulturális viszonyai döntően megváltoztak, lezárták a középkort, és új korszakot nyitottak. Az új korszak szellemi irányzata a humanizmus és a reformáció, művészete a reneszánsz. A legfejlettebb területek ekkor: Németalföld és Észak-ltália. Az északolasz városok ipari termelése áttért a manufakturális formára. A tulajdonosok és a kereskedők kezében jelentős töke halmozódolt fel. A kézműipar és kereskedelem révén meggazdagodott polgárság függetlenítette magát a feudális uraktól, több város köztársasággá alakult át. A városok vezetését többnyire a pénzváltókból lett bankárok, a pénzarisztokraták irányították, mint például Firenzét a Mediciek (medicsi). Erről a vidékről indult el hódító útjára a reneszánsz. Másutt zsoldos hadak vezéreiből kerültek a városok élére egyeduralkodók, a kultúra, a művészet akkori legnagyobb pártfogói.
A tudományos gondolkodásban és kutatásban a tapasztalat szerepe megnőtt. A hajózási technika fejlesztése (iránytű) nagy felfedezőutakhoz vezetett (Kolumbusz, Vasco da Gama). A lengyel Nicolaus Kopernikusz (1473-1543) kiterjesztette kutatásait a világegyetemre. Kialakult a modern, elemző társadalomfelfogás. Állam- és jogelméletek születtek, amelyek a szuverenitás, a szabadság, a törvény, a természetjog, az ösztön, a politika és az erkölcs kérdéseit vizsgálták, pl. Niccolo Machiavelli (makiavelli; 1469-1527).
Igen nagy változás következett be a könyvnyomtatás feltalálásával, valamint a vallási, egyházi élet forrongásával. Elindult a nyugati egyházszakadáshoz vezető mozgalom, a reformáció, amelyhez minden társadalmi rétegből csatlakoztak, s amely segítette a polgárosodás és a műveltség szeles körben való terjedését. A vallási irányzatok vitájában megerősödött az iskolák és a művészetek szerepe.
Hazánkban először a királyi udvar szűk körében jelent meg a reneszánsz kultúra, és a humanizmus eszméje. A XVI. században, a reformáció korában azonban szélesebb rétegekhez jutott el, az iskolák és a nyomtatott irodalom segítségével. A humanista, olasz műveltség első képviselője Mátyás királyi nevelője. Vitéz János. Hunyadi Mátyás udvarának olaszlatin humanista műveltségét olaszok és magyarok közösen teremtették meg. A király halála után rövidesen bekövetkezett az ország részekre szakadása.


Eszmei háttér

Humanizmus
A humánus latin szó „emberit" jelent. Az eszmeáramlatot a skolasztika megmerevedett hagyományától való elfordulás hozta létre. A humanizmus alapgondolata a sztoikusoktól átvett „sequere naturam" (a természet követése) volt. A humanisták az embernek az antikvitás szelleméből való újjászületését követelték. Az emberben rejlő hatalmas alkotóerő tudata lelkesítette őket. Eszményük a sokoldalúan képzett, kiműveli ember (uomo universale), aki rendeltetését - mint tanulásra képes lény - ismereteinek kiszélesítésében tölti be, és akinek műveltségi foka egyben az erkölcsi minőség mértéke is. Francesco Petrarca (petrarka) és Boccaccio (bokaccsó), valamint követőik újra felfedezték a kereszténység által tilalmazott antik római és görög írók elfelejtett müveit.
A legnagyobb humanista írók és gondolkodók: Pico della Mirandola, Rotterdami Erasmus (erazmusz; 1469-1536), Francois Rabelais (rabié; 1494-1553) és Morus Tamás (1478-1535). Gutenberg nyomán megindult a könyvnyomtatás, Leon Battista Alberti (1404-1472) felfedezte a perspektíva elvét. „Tíz könyv az építészetről" című munkája Vitruvius 1411-ben megtalált (újra felfedezett) írásainak mélyreható tanulmányozásáról vall. Az építészetet meghatározó tényezőket és az építészettel szemben támasztott követelményeket foglalja össze benne Vitruvius alapján. Erasmus a keresztény filozófia és az ókori humanizmus összekapcsolásán fáradozott, és az értelem függetlenségét hirdette a mindenkori tekintéllyel szemben.

Alkímia, kabala
Az alkímia a középkorban is létezett, de új lendületet vett. A kor szellemi törekvéseinek sajátos jellegét eredetien összegzi Agrippa von Nettesheim és Theophrastus Bombastus Paracelsus
(1493-1541) munkássága is. Paracelsus fő műve az 1531-ben kiadott mágia tankönyv, a De occulta philisophia, amely három mágiát különböztet meg: egy természetes mágiát, mellyel úrrá leszünk a földi erőkön; egy mennyeit, mellyel behatolunk a csillagok titkaiba; és egy vallási mágiát, amellyel legyőzzük a démonokat. Az alkímia célja a világ, föld, ember, betegségek összefüggéseinek a kutatása (ezzel ösztönözte a természet kutatását), egy megváltó képlet felfedezése. amellyel megoldható a világ összes rejtélye. Ennek eszköze a kabala, a titkos tudomány és varázslat.

Reformáció
A pápaság válsága, az egyház elvilágiasodása siettette az újkor küszöbén élő, megváltozott gondolkodású ember útkeresését. Luther Márton (1483-1546) személyes hittapasztalatának ereje révén hozott áttörést, amely egyházszakadáshoz vezetett. Az irányzat lényege: visszatérés a Bibliához, amit a pápai egyházzal szemben a reformáció hívei az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrásának tekintettek. Jelszavuk, „egyedül a hit által, egyedül Jézus Krisztus által", és „egyedül az írás által" lehetséges az üdvösség. Ezért szakítottak számos, a Bibliától idegen egyházi hagyománnyal és a pápai tanítóhivatal addig irányadó tekintélyével.


Általános jellemzés

Az európai egyetemeken a tudósok az eddigi világfelfogásban való kétkedést és a kutatás szellemét terjesztették. A túlvilági életre összpontosuló középkori gondolkodásmód megváltozott. Megindult a valóság, a természet lázas kutatása. Az új korszak kulturális alapja elsőként az antik görög és római szellem. Tudományos módszerekkel kutatták a természet törvényeit, vizsgálták a reális világot és benne az embert, hogy a művészet hitelesen tükrözze a valóságot. Tanulmányozták az emberi test felépítését, boncoltak, hogy anatómiai ismereteket szerezzenek. Sok művész foglalkozott matematikával, zenével és költészettel.
Tökéletes csak a sokoldalúan képzett és tanult ember, a sokoldalú tudós, a polihisztor lehet. Előtérbe került az ember egyénisége, ekkor alakult ki a művész mai értelemben vett fogalma is.

A reneszánsz stílusnak a kialakulásától számított közel két évszázados fejlődése során három főbb szakaszát különböztetjük meg:
kora reneszánsz (1420-1500)
érett reneszánsz (1500-1540)
késő reneszánsz (1540-1580)

Az itáliai művészeti korok:
-trecento (trecsentó): az 1300-as évek itáliai művészetének elnevezése, pl. Giotto, Cimabue, Ambrogio Lorenzetti, Gentile da Fabriano, Antonio Pisanello stb.
-quatrocento  (kvatrocsentó):   az   1400-as  évek   itáliai  művészetének  elnevezése, pl. Masaccio, Fra Angelico, Botticelli stb.
-cinquecento  (csinkvecsentó):  az   1500-as  évek  itáliai  művészetének elnevezése, pl. Leonardo, Raffaello. Michelangelo. Tiziano, Tintoretto, Veronese stb.


Épitészet

Jellemzői: a gótika függőleges tagolása helyett a vízszintes irány hangsúlyozása (párkányok, ablakkeretek); nyugodt egyensúly, egyszerű szépség; a vonalak és a tömegek harmóniájának kutatása; a formák alá- és fölérendelése helyett mellérendelés; egységes térformálás; tiszta felépítés, szimmetria. A világi építészet jelentősége megközelítette az egyházi építészetét.
A legfontosabb építészeti feladatok a paloták, városi és vidéki kastélyok, polgári bérházak, villák, városházak, egyetemek, könyvtárak, színházak, kórházak, terek;
az egyházi építészetben továbbra is a templomok és kolostorok.
-alaprajzok:    központos, görögkereszt alakú vagy kilencosztású tértípus, és hosszházas templomterek
-boltozatok:    keresztboltozat, csehboltozat, kolostorboltozat, cikkelyes kupola, fuggőkupolák, csegelyes-tambúros kupolák; a világi építészetben: tükör- és teknőboltozat, kazettás síkfödém
-homlokzat:    nyers kővel (rusztika), vagy négyszögű, faragott kővel (kváderko) díszítik
-kulisszahomlokzat: a templomok bazilikális elrendezését elfedő homlokzat a nyugati oldalon
-mezzanin: (félemelet) alacsonyabb, alárendelt helyiségeket tartalmazó emelet, kis ablakokkal
-pilaszter: a falból kiugró pillér, lábazattal és fejezettel
-lizéna: függőleges falsáv; ugyanaz, mint a pilaszter, de fejezet nélkül
-vonóvas: a boltozat oldalnyomásának ellensúlyozására a félköríves boltíveknél épületdíszítő elemek: köbábos korlát (ballusztrád), a párkány feletti mellvédszerű fal (attika), gyámkő vagy konzol (részben a falba illesztett, de abból merőlegesen előreugró, gyakran díszítményes tartóelem kőből), akantuszlevelek, puttók (pufók, meztelen gyermekalakok), stukkó (gipszdíszítmény), gazdag koronázópárkányok, delfinek, mennyezetkazetták, rozetták (rózsaalakú díszítőelemek), loggiák, Palladio-motivum (félkörívvel Összefogott háromosztatú nyíláskeret)
-sgraffito: a színes vakolatrétegekből rétegesen kikapart díszítés
-majolika: mázas terrakotta (terrakotta = égetett tiszta agyag)
-bástyák: város-, várfalakon óolasz, újolasz bástyák


Szobrászat

Az emberi test és a természet megjelenítése a maga „természetességében" történik. Előtérbe kerül az aktábrázolás, az emberi világi érzésvilág. Művészi fantáziával kutatnak tudósok, tudós alapossággal dolgoznak művészek {aránytanok, anatómia). További jellegzetességek: szépség és öntudat együtt jelenik meg egyéni jellemábrázolás a portrékon távlattani törvények a lovas szobrokon a ló és lovas egységes mozgása


Festészet és grafika

„A festészet az a művészet, amely arányos vonalakkal és a dolgok természetéhez hasonló színekkel, a perspektíva tényét követve oly módon utánozza a testi dolgok természetét, hogy nemcsak a testek vastagságát és domborulatát ábrázolja a síkban, hanem a mozgásukat is. és láthatóan mutatja be szemünknek a lélek sok érzelmét és szenvedélyét" - Giovanni Paolo Lomazzo (1538-1600) milánói festő Traktátus a festészetről, a szobrászat és építészet művészetéről hét könyvben (1584). 1. fejezet: A festészet meghatározása.
Az általános emberi szépség megjelenítésével párosul a részletekig menő megfigyelés. Élő modell után is rajzoltak, festettek. Megfigyelhető a táj és az ember összhangja. A belső élmények az arcon és a testtartáson tükröződnek.
Jellemző:
-a rajz élessége
-a perspektíva (= távlati ábrázolás):
-vonalperspektíva: a közeli vonalak erőteljesebbek, a távoliak halványabbak
-levegőperspektíva: az ég színe a levegőt, azaz a benne lévő párát is „elszínezi", és ez a távolba vesző hegyek vagy épületek színét áthangolja, módosítja
-színperspektíva: a közeli színek telítettek, míg a távoliak tompábbak
-a kiterjedés, a térhatás, a tömeg reális, természethü ábrázolása
-tértagolás: az előtér, középtér, háttér világos elkülönítése
-sfumato (szfumátó): a fény- és árnyékhatár gyengéd, füstszerü átmenete (Leonardo)
-clair obseur: (kler obszkür) a sötét-világos átmenet érzékletes ábrázolása
-grafika: réz- és fametszetek
-rajz: ceruza-, tus-, ezüstvessző-, szénrajzok

A németalföldi és német festészetre az ember halandó voltának mély átérzéséből fakadó realista szemlélet a jellemző. Az embereket leginkább felöltözve ábrázolják, s pontosan leírják környezetüket, akár tájban, akár szobabelsőben vagy templomban jelenítik meg őket. Az aprólékos részletezés a XVII. századig jellemző marad. Van Eyck művészetével megtörik az internacionális gótika túlzsúfolt realizmusa, transzcendenciája, s nagyobb szerephez jut a perspektivikus térábrázolás, valamint a fény, mint kompozíciós elem. Előbb kezdenek olajjal festeni, mint általában az olasz mesterek. Alakjaikat legtöbbször polgári enteriőrökbe (lakásbelsőkbe) helyezik, vagy kertbe, tájba, templombelsőbe. A Van Eyck testvérek, Dierick Bouts, Gerard David, Hugo
van der Goes, Rogier van der Weyden, Hans Memling és Matthias Griinewald munkássága átvezet az északi érett reneszánsz festészethez.


Irodalom

A lírában megjelennek a dallamtól független költemények. Sok bölcselkedő humanista vers születik, de legfőbb téma az eszményített szerelem (Francesco Petrarca (1304-1374), Balassi Bálint). Minden ókori műfajt felelevenítenek, pl. panegirikus (dicsőítő költemény), epigramma, óda, de az epikában megszületnek a modern prózai műfajok, a novella és a regény. Giovanni Boccaccio (1313-1375): Dekameron, Geoffrey Chaucer (dzsofri csóször; 1340 k.-1400): Canterbury mesék (kenterböri). A magyar költészetben ekkor jelennek meg az első nagy egyéniségek, akik az olasz reneszánsz hatások lelkes befogadói. Míg Janus Pannonius (1434-1472) még a latin nyelvű humanizmus képviselője volt, Balassi Bálint (1554-1594) magyar nyelven ötvözte az életszerető humanista és a protestáns hívő élményeit verseiben. A reformáció terjedésekor azok az irodalmi műfajok virágoztak fel, amelyek a Bibliához és a vallási élethez kapcsolódtak: bibliai verses históriák, zsoltárok, prédikációk, hitvitázó drámák. Emellett kibontakozott a humanista világi irodalom is: szerelmi széphistóriák, krónikás énekek, fabulák (tanító mesék). Szenei Molnár Albert (1574-1633), Bornemissza Péter (1535-1584). A prózai irodalmi magyar nyelvet a vallásviták formálták, és az újkor technikai vívmánya, a könyvnyomtatás terjesztette.


Zene

Az új stílus fő jellemvonásai a szabadabb ritmika, a világi dal- és táncformák, a lanttal és billentyűs hangszerekkel kísért szólóének nagy szerepe, a dalszerű világi melodika széles körű érvényesülése. Az „Ars Nova" („új művészet") nevű mozgalom világias célokat kitűző programmal indult. A templomi alázatosság helyett a szellem, az egyéniség és az ötletesség (virtuozitás) lehetőségeit kereste a zenében. A természethez is derűsen fordultak, szerették a vadászatokat, kirándulásokat megéneklö zenéket. A szervezett, polgári társasági élet is kedvezett az effajta zenéknek. A humanisták eszménye az egyszerűség, az emberi hang tisztelete. „Nem kell hangszer, nem kell hárfa, ha akarod, te magad lehetsz a hárfa" -hangzik a humanista müvek jelmondata. Páratlan szépségű egyházi és világi kórusművek születtek. Mindkét területre jellemző a harmóniák egyszerűsége, valamint a polifon és a homofon szerkesztés. A polifóniában a szólamok úgy fonódnak össze, mint ahogy a vízszintes irányban haladó színes szálak egy fonatban válnak egységes köteggé. A polifon szerkesztés legzseniálisabb mestere Giovanni Palestrina (nem ritka nála a 12 szólam). A homofon szerkesztés az előbbivel ellentétben függőleges síkban képzelhető el. Itt nem fonódnak, csavarodnak össze a szólamok, hanem a vezető szólam alá rendeződnek bizonyos
lépcsőzetességgel. A zene terén a legeredetibb alkotás a caccia (káccsia), a kéthangú kánonszerű énekes mű hangszerkísérettel, amely a mindennapi élet zaját, hangjait adta vissza, pl. állathangokat, utcai kiabálást, esőszitálást stb.
A XVI. század végének legjellemzőbb műfaja a madrigál (eredetileg „pásztorének") és a chanson (lírai költemény). Ezeket a többszólamú kórusműveket már nem latin, hanem nemzeti nyelveken énekelték.
Hazánkban Tinódi Lantos Sebestyén (1510-1556) megteremtette az első önálló magyar müzenei stílust, a históriás éneket. Az erdélyi Bakfark Bálint (1506-1576) virtuóz lantjátékával ejtette ámulatba hallgatóit.


Tánc

A XVI. században, a tánczene virágkorában a saltarello, a courante és az összefogódzás nélküli gagliarda mellett két páros ütemű tánc, a pavane (pavan; spanyol eredetű, udvari, lépegető, sétáló tánc) és a passamezzo (pásszámedzó; eredetileg énekkel kísért, páros ütemű, lassú tempójú tánc) is helyet kért. A pavane oldalállásban járt ünnepélyes vonulós páros, amelynek változatát Balassi is megörökítette néhány költeményében. Gyakori volt a lassú és a gyors táncok párosítása. A reneszánsz korban befejeződik a tánc és a hallo (olasz szó; „táncot" jelent; eredetileg a ballo páros ütemű, dallamos zenéjű, népszerű gyors tánc volt) különválása. A tánc lehetett bármily ösztönös népi vagy játékos városi társastánc, de a ballo és a baletto (a ballo kicsinyített formája), a reneszánsz udvarok táncmestereinek tudatos művészi alkotása, kompozíciója már a látvány igényével bír. A táncok felépítése, a lépések csoportosítása, a térrajzok mind „igazi matematikával" vannak megszerkesztve, tükrözik a kor rendre és szerkezetre irányuló törekvését. A francia udvarban az ünnepségrendezők olasz táncosok. Egyházi és világi ünnepeken maszkos bálokat (maskarádék), felvonulásokat, diadalmeneteket rendeztek. A virtusos pajkos táncok, polgári foglalkozástáncok is divatossá váltak.


 

 

 

Forrás:
Szabó Attila 1997. Művészettörténet vázlatokban. Veritas. Győr.


A fényûzésnek kényelmesnek kell lennie, máskülönben már nem volna fényûzés.

/ Coco Chanel /
Rss Kövesd Twitteren Megosztás
Társszerkesztőt keresünk!
UMB! 2007-2014 | © divattortenet.hu | minden, ami divattörténet, viselettörténet | no!spam |