Kezdőlap


2011. október 26.
A Kék Angyal
Marlene Dietrich pályája és divatra tett hatása

2011. október 12.
I. Erzsébet, a Szűz Királynő
Bővült a divatikonok listája

Az egyiptomi kultúráról
(az i. e. III. évezredtől az i. e. XI. századig)

Történelmi háttér
Vallás
Épitészet
Szobrászat
Festészet
Iparművészet
Irodalom
Zene
Tánc

Történelmi háttér

A folyammenti faluközösségeket i. e. 3000 körül egységes államba szervezték (központosítás), majd a  fáraóé - akit a napisten leszármazottjának tartottak -lett minden föld. Az Óbirodalomban (i. e. 2635-2155) a fáraó korlátlan hatalommal rendelkezik (despotizmus). A többi ember csak annyit ért, amennyit a tőle kapott kisebb vagy nagyobb hivatala biztosított számára. A korszak végén az elnyomó államhatalmat lázadások bomlasztották fel. Hosszú harcok után sikerült ismét egyesíteni az államot. Ezzel megkezdődött a Középbirodalom-kora (i. e. 2040-1785) amelynek egy fejlettebb
lovasnép, a hikszoszok betörése vetett véget (átmeneti korok: i. e. 1785-1552). Kiverésük után következett az Újbirodalom (i.e. 1552-1070) időszaka. Jól megszervezett hadseregével Egyiptom ekkor érte el legnagyobb kiterjedését. A Kései korban, az i. e. I. évezred folyamán idegen népek, az asszírok, majd a perzsák uralma alá került. Az i. e. IV. században Nagy Sándor ült a fáraók régi trónjára. Az őt követő görög-makedón fáraók utolsó sarjának, Kleopátrának bukásával Egyiptom i. e. 30-tól a Római Birodalom tartománya, búzaszállító éléskamrája lett.

A tudományok fejlődését a gyakorlati feladatok megoldása nagyban elősegítette. Az egyiptomiak dolgozták ki az ókor egyik legtökéletesebb naptárrendszerét, a 365 napos éven alapuló időszámítást. Ehhez, valamint az öntözéses földművelés megszervezéséhez, a Nílus áradásainak előrejelzéséhez nélkülözhetetlen volt a csillagászati megfigyelés. A földmérésnél és az építkezéseknél pontos matematikai módszereket és geometriai szerkesztőeljárásokat alkalmaztak. Ismerték és elsőként használták a tízes számrendszert. Görög forrásokból tudjuk, hogy voltak pl. szemész, belgyógyász, fogász stb. szakorvosaik.

Vallás

Istenhit
Az egyiptomi vallás a totemizmus maradványait őrzi. Isteneik között állatok is szerepeltek. Később az állatistenek emberi vonásokat vettek fel (antropomorfiznms), de megtartották régi állatjellegüket, pl. Ré
Ré, a napisten, sólyomfejű ember, napkoronggal a fején; Amon
Amon eredetileg Théba főistene, később Révei egyesült, kosfejű ember. A korai időszakban minden tartománynak volt helyi istene (namasz isten), a központosítással azonban fokozatosan általánosan tisztelt istenekké váltak. A Középbirodalom központja Théba, istene Ámon, aki megkapja az összes istenek tulajdonságait és jelképeit (Amon-Ré). Ozirisz
Ozirisz, aki eredetileg a termékenység istene, egy mítoszban a halottak birodalmával kötik össze. Saját nővérfelesége,Ízisz
Izisz kelti újra életre.

Túlvilági hit
Vallásuk a lélek halhatatlanságát és vándorlását tanítja. A Középbirodalom hite szerint a halottak úgy érkeznek a túlvilágra, mint egy bírósági tárgyalásra. Ozirisz a bíró. A halottak istene, Anubisz
Anubisz az ember szívét megméri az igazságosság mérlegén; Thot
Thot, a Holdísten, aki egyben a bölcsesség istene is, feljegyzi az eredményt. Az embernek két lelke van: Ka az ember halála után a test mellett marad; Ba elszáll a túlvilágra. A túlvilág ugyanolyan rangsor szerint épül fel, mint a társadalom. A lélek életerejének megóvását (Ka) szolgálja a test bebalzsamozása (múmia). A jók szellemi lelke (Ba) a halál után Ozirisszel egyesül. Ezért elterjedt gyakorlat a mumifikálás. A Halottak Könyve útmutatást tartalmaz a halottak számára. Jellemző még az állatkultusz. Állattemetők, fétisek, amulettek.

Mítoszok
A mítoszok vallásos jellegű, a világ keletkezésével kapcsolatos mesés elbeszélések. Az egyiptomiak képzelete szerint kezdetben a világot nem kellett teremteni, kaotikus formában mindig létezett. Később a világ keletkezése azonos lett az istenek születésével, akik emberi módon származnak egymástól. A földi egyeduralkodó megjelenésével az égben az istenek és a földön az emberek teljhatalmú ura a Jóisten. A teremtést a mindenekfölött uralkodó isten szerepkörébe utalták.

Kultusz
A halottakra való emlékezés szent helyei a templomok. Itt zajlottak le a szertartások, az állatáldozatok, az ünnepi felvonulások és az istenszobrok előtti tiszteletadások. A papok voltak a kultúra művelői, ők végezték a szertartásokat.

Épitészet

Templomok
A templom az istenszobor elhelyezésére és az aránylag kisszámú pap és előkelő részvételével   megtartott szertartások  lebonyolítására szolgált.
Elrendezése: központi szentély; azt körülvevő, különböző rendeltetésű helyiségek; a szentély megközelítését biztosító nagyméretű zárt és nyitott terek kapuk. A perisztil oszlopokkal körülvett udvar. A csarnok oszlopos, fedett tér.
Sírépítmények. A sírépítmények a bebalzsamozott halott múmiájának elhelyezésére szánt, kisméretű sírkamrából és a túlvilágra utazó halott útravalóját tároló helyiségekből állnak. A sírhelyiségeket többnyire a föld színe alatt helyezték el, és erőteljes felépítménnyel látták el. A sírkamrák megközelítését fallal a bejárók elrejtésével, álnyílásokkal akadályozták meg.
Nekropolisz (a holtak városa): uralkodók és előkelők sírjai egy csoportban a Nílus-parton.
Dromosz: a folyótól a sírvárosig vagy a templomig vezető kőburkolatú út, kétoldalt fekvő emberfejű állatszobrokkal (szfinx stb.).
Sírtípusok:
 - masztaba: téglalap alaprajzon épült, meredek falú, lapos lefedésű csonkagúla
 - piramis: a fáraók sírépítménye, lépcsős vagy gúlaalakú
 - barlangsír: közel függőleges alakú, sziklafalba vésett helyiségsor, domborműves homlokzattal

Lakóépületek:
 -lakások: egy vagy több helyiségből álló agyag- vagy sárkunyhók
 -paloták: nyitott előtér; központi fogadóterem; lakóhelyiségek fallal körülzárt udvarban, gazdasági épületekkel, cselédlakásokkal, az uralkodói palotáknál templommal
Emléképítmények: 
 - obeliszk: emlékoszlop
 - kolosszus: álló vagy ülő, óriásméretű szobor
Térlefedés:    
 - kőgerendás áthidalás: a kicsi fesztávolság miatt sűrű, nehézkes oszlopok
 - álboltozat, dongaboltozat
Térszerkezet: támaszgerendás
a támasz tömör kőfal vagy pillér (négy- vagy sokszögű függőleges támasz), vagy oszlop (kör alaprajzú függőleges támasz)
oszlop:
 -függőleges, vájatsorral (kannelúra) ellátott, felfelé sudarasodás
(hordószerű kidudorodás) nélkül keskenyedik
 -törzs: változatos, növényutánzatú, esetleg gerezdes (nyaláboszlop)
 -fejezet: négyszöghasáb-alakú abakusz (fej lemez),
papirusz-, lótusz-, pálmafejezet
 -lábazat: alacsony, meredek hajlású csonkakúp vagy hengermetszetre helyezett csonkakúp
Hüposztil csarnok: az egyiptomi templomok nagy oszlopcsarnoka, amelynek mennyezetét oszlopok támasztják alá. A két oldalsó csarnok világítását a középső, magasabb csarnokból kapja
Pülon: az egyiptomi templomok kapuépítménye
Homlokzat: tagolatlan, monumentális, sima vagy síkhatású domborművei, írással díszített, keretezett felület, egyszerű koronázópárkány

Szobrászat

A szobrok is tükrözik az egyiptomi világszemléletet. A művészek hitük szerint nem a jelennek, hanem az örökkévalóságnak dolgoztak, a halottaknak vagy a halottkultusz számára készítették alkotásaikat. A templomokban a domborművek és a szobrok, az uralkodót és az isteneket felmagasztalva, az e világban szerzett érdemeket örökítik át a túlvilági létbe. A domborművek laposak vagy mélyítettek; eseményeket, jeleneteket ábrázolnak.

A szobrok jellemzői:
 -anyaguk: a fáraószobrok általában kemény, nemes kőzetből, dioritból, gránitból, márványból, esetleg mészkőből készültek; az alárendeltebb személyek megjelenítéséhez színezett mészkövet, homokkövet, fát vagy agyagot használtak
 -idealizálás: az arcok eszményítése
 -architektonikus felépítés, szigorú geometria, a körvonal éles, zárt (architektonikus=az építőművészet szabályainak megfelelő)
 -szimmetria
 -tömbszerű tömegkezelés, a formák tömören sorakoznak egymáshoz a legnagyobb felület törvénye a síkszerű ábrázolásban a legjellemzőbb nézeteket egyesíti
 -frontalitás (szembenézet, egynézetűség): a szobrok teste semmiféle elfordulást nem mutat; az alakok legfeljebb előrelépnek, de sosem hajolnak el a tengelytől a perspektíva törvényeit nem alkalmazták
 -gyakoriak a szobrokon a hieroglifák (vésett képírás) egyes részek erőteljes kiemelése csiszolással
a lábak teljesen a talpon állnak)

Festészet

A sírkamrákban lévő festett vagy domborművű képek az elhunytnak szándékozták megadni mindazt, amire a halál utáni élet teljességéhez szüksége lehet. Az élet mindennapi eseményeit ábrázolják, de időtlenné általánosított, elvont formákkal. A festményeken és a domborműveken az emberi alak a kánon (irányadó mérték, szabály) szerint meghatározott formában jelenik meg: a fej profilban, a szem szemből, a törzs felső része elölnézetben, a mell a hónalj alatt oldalról; csípőtől lefelé pedig a két láb ismét oldalnézetben látszik. Az alakok különböző nagysága a rangbéli különbségeket jelzi.
Középbirodalom: festmények a sziklasírokban
Újbirodalom: a királyi család ábrázolása, Amarna, falfestmények, mágikus célú freskók a királysírok falain, vallási tartalmú képek
Kései kor: szöveggel ellátott tintarajzok papiruszon

A festészetet
 -meghatározza a kánon és a szimbolika
 -a legnagyobb és legjellemzőbb felületek törvénye
 -a síkszerű ábrázolás; a jelenetek kiterítése
 -szalagszerű kompozíciók
 -az egymás mögötti elhelyezkedést az egymás fölötti elrendezéssel érzékeltették
 -a mozgás mindig a képsíkok irányával párhuzamosan fut
 -az egységes nézőpont és a térbeli mélység hiánya
 -tiszta, élénk, életteli színek
 -ritmus, takarás

Iparművészet

A sírok kicsinyített „múzeumok"; edények mértani díszítőelemekkel; üvegtárgyak: gyöngyök, fiolák, fújt üvegek; domborműves intarziák; ötvösművek: csiszolt fémtükrök, gyűrűk, maszkok, állatplasztika, pl. arany sólyomfej (Kairó), ékszerek, toalett-tárgyak, bútorok.
Tutanhamon koporsója és aranymaszkja. XVIII. dinasztia (i. e. 1347-1339); Tutanhamon trónszéke (i. e. 1358-1350); Szék hátoldala Tutanhamon sírjából. Cédrusfa; Tutanhamon rekeszzománc, arany melldísze.

Irodalom

A nagyrészt papiruszon fennmaradt irodalmi emlékek részben vallási tartalmúak, részben nevelő és szórakoztató jellegűek.
vallási tartalmú irodalom: Halottak Könyve; Ehnaton naphimnusza; sírfeliratok
nevelő tartalmú irodalom: Bölcseleti költészet; intelmek
szórakoztató tartalmú irodalom: A hajótörött története; A paraszt panaszai

Zene

A görög leírások szerint virágzó a zenei élet.
Jellemző: a hangszer-zene-tánc együttese; vallásos énekek, rituális táncok; merev dallamvezetés. Hangszerek: hárfa, fuvola, oboa, dob.

Tánc

Az egyiptomi hivatásos táncosok és táncosnők fejlett technikájú, sokszor akrobatikus mozdulataikban - csillagászati ismereteiknek és elképzeléseiknek megfelelően - egyes térirányokban misztikus világélményt éltek át. Mivel a világot hatalmas sík korongnak, a csillagos ég tükörképének képzelték, az egyiptomi ember számára a „bal" valaminek a születését, azaz a keletet, a „jobb " viszont valaminek a végét, azaz a nyugatot jelentette; míg a „fent" és a „lent" az ég és a föld táncbeli jelképe volt. Hasonló jelentőséggel bírtak a csillagászati tartalommal előadott állattáncok, vagy a kultikus halotti táncok. A művészi tánc azonban mindenekelőtt a vallási szertartások, előadások szerves részét képezte. Istennőjeként Hathort tisztelték, akinek hivatásos táncosnői a szent templomvárosokban élő chenuk (kenuk), szigorú papi felügyelet alatt állottak, gondos tanításban részesültek és szabályozott életmódot folytattak.

A szertartástáncok a filozófiai-vallási tartalomnak megfelelően komoly hangulatú ábrázoló táncok voltak. A táncosnők a lassú, úszó mozgás ritmikus mozdulatait széles, sokszor akrobatikus mozdulatelemekkel tarkították. Ismerték a hidat, a magas lábemelést, járatosak voltak az egyensúlyozás és a zsonglőrködés „tudományában".
Különböző alkalmak táncai: kultikus ünnepek táncai, asztrális táncok, állatutánzók, éjszakai tűztánc, férfi tükörtánc.

 

 

 

Forrás:
Szabó Attila 1997. Művészettörténet vázlatokban. Veritas. Győr.


Az elegancia nem abból áll, hogy felveszünk egy új ruhát.

/ Coco Chanel /
Rss Kövesd Twitteren Megosztás
Társszerkesztőt keresünk!
UMB! 2007-2012 | © divattortenet.hu | minden, ami divattörténet, viselettörténet | no!spam |