2011. október 26.
A Kék Angyal
Marlene Dietrich pályája és divatra tett hatása
2011. október 12.
I. Erzsébet, a Szűz Királynő
Bővült a divatikonok listája
A bizánci kultúráról
(V-XVI. század)
Történelmi háttér
Épitészet
Szobrászat
Festészet
Iparművészet
Irodalom
Zene
Történelmi háttér
Bizáncban, a hajdani Római Birodalom keleti részén tovább élt a császárság és őrizte, fejlesztette, de konzerválta is mindazt, amit az antik Rómától örökölt. Amikor Constantinus római császár a régi görög Bizantion helyén felépítette új székvárosát. Konstantinápolyt, egyben a Bizánci Császárság alapköveit is lerakta. A megalakult birodalom, Bizánc az V. században a Balkán-félszigetet, Kis-Ázsiát, Szíriát, Palesztinát és Egyiptomot is magába foglalta. Ez volt Európa leggazdagabb és legszervezettebb állama a korai középkorban. Hatalmának fénykora Justinianus császár (521 565) uralma. A VI. század derekán Justinianus császár kísérletet tett arra, hogy az egykori Római Birodalmat visszaállítsa. Halála után hódításai veszendőbe mentek, a birodalom egyre gyengült és bomlott. Fokozatosan kialakult a bizánci hűbéri társadalom. A bizánci császár egyben a keleti kereszténységnek, az ún. görögkeleti vagy ortodox egyháznak is a feje volt. A bizánci pápa-császárok kettős hatalma az ókori Kelet zsarnokaihoz vált hasonlóvá. A zsarnokság ellen viszont a nép véres lázadásokkal védekezett.
A kép (ikon = képmás) lényegének felfogásbeli különbségét tükrözik a képrombolók és a képtisztelők között folyt vallási-politikai viták és háborúskodások a VIII. században.
Bizánc újabb virágzására a IX. század folyamán került sor, a Makedón dinasztia alatt. Hatalmának növekedése a kultúra és művészet újabb fénykorát teremti meg. A Bizánci Birodalom ezután ismét hanyatlásnak indult. A feudális anarchia is itt bontakozott ki. Változó kimenetelű háborúk gyengítették Bizánc hatalmát. A keresztesek átvonultak rajta és kirabolták, majd területének nagyobb részét átmenetileg el is foglalták (1204-1261). Hatalma megdöntése után Bizánc még egy ideig önálló volt, de a törökök 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, s ezzel megszűnt a bizánci állam. Kultúrájuk, művészetük befolyása azonban még sokáig hatott azokban az országokban, ahol a bizánci kereszténység fennmaradt.
Építészet
Az építészet alapvető művészi feladata a templom- és kolostorépítés A Bizánci Császárság korának palotái, magánházai és mérnöki létesítményei a török hódoltság alatt csaknem nyomtalanul elpusztultak, jóformán csak leírásokból ismerjük őket. A bizánci épületek jellegzetes tömegeit a görögkereszt alapú centrális, főként kilencosztású alaprajz határozza meg. Eleinte azonban a hosszhajós elrendezésű, empórás (a mellékhajók feletti árkádos, karzatszerű rész), egyapszisos bazilikák jellemzőek. A bizánci építészet hatása hazánk honfoglalás kori építészetében is jelentkezik. Közvetett hatása a XVI. századi reneszánsz centrális templomok kilencosztású térrendszerében is kimutatható.
Jellemzői:
építőanyagok: különböző kőfajták, és a korai időszakban a fa
térlefedő szerkezetek: donga- és keresztboltozatok, valamint a cikkelyes kupolák:
legjelentősebb építészeti vívmány a csegelyes kupola
csegely: a kupolatér négy- vagy sokszögű alaprajza, és a kupola kör alaprajza közötti gömbháromszög átmenet szerves megoldása
kupola: „lebegő" szerkezete révén a föld felett uralkodó mennyboltot szimbolizálja kilencosztású térnek nevezzük a négyzet alaprajzon háromszor hármas felosztású és kiképzésű teret; a közepén kupola-, a saroktereken keresztboltozattal, a keresztszárakon dongaboltozattal fedett terek
tambúr: a főkupola alatti dobszerű test
díszek: kosárfejezetek, vállkövek, árkádok, inkrusztációk (berakások), akantusz, palmetta (pálmadísz), meander (ismétlődő, szögletes motívum)
a középkori orosz templomok jellemzői: tambúros kupolák sora, nagy, zárt falfelületek, keskeny ablakok, hagymakupolák
ikonosztáz: szentély előtti képfal
1. típus: kilencosztású térrendszer 5, 7, 9 hajós elrendezésben, íves apszisokkal: a külső alakításban az északi főépítészet hatása erősen jelentkezik
2. típus: 5 kupolás, négyszög alaprajzú, zárt formavilágú
Szobrászat
Szobrok csak az oszlopfőkön, ereklyetartókon és kőkoporsók díszítőszobrászatában kaptak helyet; ezek domborművei, faragásai, elefántcsont-plasztikái jelentik a kor emlékeit. Hagia Sophia: oszlopfők; Limburg: ereklyetartó.
Festészet
MOZAIK
A Kelet-római Bizánci Birodalom korai, V. századi világi tárgyú mozaikjain töretlenül tovább él a késő hellenisztikus művészet friss beszéde, gyakran anekdotizáló realizmusa (pl. Konstantinápoly, császári palota: A póruljárt öszvérhajcsár). A vallásos témájú mozaikművészetben a klasszikus szépségeszmény és az új keresztény embertípus ötvöződik (pl. Szaloniki: Hagia Georgios-templom kupolamozaikja). A VI. században erősödik a merevebb szír-palesztinai szemlélet befolyása. A keresztény teológia és az antik mitológiai elképzelések összekapcsolódnak az ábrázolásban, de az egyénivel szemben az általános válik hangsúlyossá. Az arany háttér fokozza az ünnepélyességet. A caesaropapizmus (a világi és az egyházi legfőbb hatalomnak egy személyben való egyesítése) gondolata jelenik meg a templom belső terében (Justinianus császár és kísérete, Theodora császárnő és kísérete). A merev frontalitás és izokefália (a fejek egy magasságban), a szertartásosság, pompaszeretet, színgazdagság és szigorú körvonal összefonódása a realizmustól való eltávolodást mutatja, de az antik hagyományokból még átment bizonyos elemeket (arcok valószerüsége).
IKON
Fatáblára festett, arany- vagy fémlemez háttérrel, olykor drágakövekkel díszített szentkép, kegykép. Votív (fogadalmi) tárgyakat aggatnak rá vagy drágaköveket, ékszereket. Tiszta színek, határozott körvonalak jellemzik. A bizánci táblafestészet nem törekszik realizmusra, merev, sematikus alakokat ábrázol. Az ábrázolásmód hatást gyakorol Ravenna művészetére, és a reneszánsz művészetig az európai festészet mintaképévé válik. Legnagyobb központ az athoszi kolostor.
-miniatúra festészet: a monumentális emlékeket összekapcsolja az iparművészet alkotásaival; formailag korábban kialakul, mint a mozaikmüvészet
a szentélyben általában Mária mint az „ég királynője" trónol Jézussal a karján
a kupolán: Jézus, a világkormányzó (Pantokrátor); négy oldalán négy angyal a négy világtáj védőjeként
a négy csegelyen: a négy evangélista és jelképeik (Mátét fiatalember vagy angyal, Márkot oroszlán, Lukácsot egy tulok, Jánost pedig sas jelképezi) az arany háttér a túlvilág, a mennyország jelképe (színszimbolika)
Iparművészet
Ereklyetartók (sztaurotékák), koronák, hajkarikák, kelyhek, diptichonok (belül írásra alkalmas kettős lapok); textilművészet, selyemszövőmühelyek, könyvkötészet, könyvművészet. Mihály arkangyal, elefántcsonttábla (VI. század). Rekeszzománc, mint a mozaik „kicsinyített mása"; hatalmi jelvények, koronák, liturgikus tárgyak. Ereklyetartó kereszt, Róma, Capella Sancta Sanctorum (700 k.). Ládikák, kürtök, trónszékek nemesfém- és elefántcsont-faragásai; diptichonok, triptichonok és hordozható oltárok (később szárnyasoltárok kéttagú oltárképe). II. Romanos császár és Endokia császárnő elefántcsont reliefje (X. század). Elefántcsont ládika (X. század).
Metropolitan Museum, New York.
Irodalom
Az antik görög irodalom minden műfaja tovább virágzott, így a költészet, a történetírás, a kalandos regény és a tudományos irodalom. Itt készültek az első lexikonok. A történelmi művek a magyarok korabeli történelmének is értékes forrásai.
Zene
Bizánc zenéje két ágra oszlik: a konstantinápolyi császári udvar és a keleti keresztény egyház zenéjére. Az udvari zenekultúra jellemző dísze az orgona, mint világi hangszer; ének kíséri a színházi, cirkuszi játékokat is. A legfőbb zenehagyomány azonban az egyházi himnuszgyűjteményekben, mise- és paszalmodiaénekekben él tovább. Jellemzőek a hosszú koloratúrafolyondárok (koloratúra = főleg énekbeii színezés, cifrázat); a véget nem érő keleti ornamentika (díszítés); az énekbeszéd jellegű, recitált szöveg, a hosszú szótagnyújtások; liturgikus szövegekbe beiktatott, strófákra bontott dal, visszatérő refrénnel.
Forrás:
Szabó Attila 1997. Művészettörténet vázlatokban. Veritas. Győr.