A divatházak évente kétszer, a főszezonok alatti divathéten mutatják be prêt-à-porter kollekcióikat, a haute couture bemutatóktól elkülönítve. Mindez napjainkra már egy jól működő fogyasztói-termelői gépezet részét képezi. Azonban ez nem volt mindig így.

A kis fekete ruha az egyik leguniverzálisabb ruhadarabbá vált közel kilencven éves pályafutása során, hiszen majdnem minden eseményre felvehető korosztálytól, testalkattól függetlenül. Viselője elutasítja az érzelgősséget, egy csipetnyi feminizmussal hírdeti a női méltóságot és az egyéniséget, a logikus formát kombinálja az érzékiséggel.

A századforduló idején a divat egy újonnan megjelenő művészeti irányzatnak, a szecessziónak a hódolójává vált. Újfajta, erotikus nőideált teremtett, kinek dúsan aláomló, göndör hajzuhataga laza csomóba kötve volt a tarkójára tűzve.

Az 1930-as években hangsúlyossá váltak a vállak - először csak díszekkel, később vállszélességű gallérokkal, fodrokkal -, melyeket keskeny derékkal kombináltak, így a női alak egy lefelé fordított háromszöghöz vált hasonlatossá.

Cipővásárláskor a nők újra képesek hinni a Hamupipőke-mítoszban, a fantázia és a valóság határvonalán gondolkodás nélkül a hiúságra szavaznak a kényelem rovására. A kényelem vonzó ugyan, de mindenki a szexis szandálra vágyik.

A cél több volt, mint a puszta szépség. Hollywood kosztümjei kihangsúlyozták a sztárok természetes adottságait, addig a pontig, míg saját maguk ideálképeivé nem váltak. A kívánt hatás és a személy tökéletesen egyesült.

A megfelelő körültekintéssel kiválasztott kiegészítőknek - különösen a hétköznapokban - jelentős státuszuk volt az ötvenes években.

Ebben a cikkben egy olyan könyvet szeretnénk bemutatni, ami nemcsak minőségben és terjedelemben szárnyalja túl a legtöbb témához kapcsolódó kiadványt, hanem ritkaságszámba menően magyarul is megjelent.

Manapság teljesen természetesnek találjuk, ha egy nő nadrágot visel, ez azonban alig pár száz évvel ezelőtt még súlyos erkölcstelenségnek számított Európában. Az első világháborúig ez a ruhadarab a nők számára tabu volt.

A divat fejlődése mindig kéz a kézben halad a textiltechnika fejlődésével. Az átmenet a redőzésről a szabás-varrásra igen lényeges változás volt az öltözködés történetében. A növényi rostok, az állatszőr fonása-szövése több ezer éves eredménye az emberi értelemnek.

Nagyestélyiben a hölgyek száz évet utazhatnának vissza az időben, a legkevésbé sem kellene attól tartaniuk, hogy a múltba megérkezvén rosszul öltözöttek lesznek, hiszen a ruhákra vonatkozó szabályok a XVIII. és XIX. század öltözködési előírásain alapulnak.