2011. október 26.
A Kék Angyal
Marlene Dietrich pályája és divatra tett hatása

2011. október 12.
I. Erzsébet, a Szűz Királynő
Bővült a divatikonok listája

A biedermeiertől a romantikáig
(1820 - XIX.század elejéig)

Biedermeier és szentimentalizmus
Általános jellemzés

Romantika
Történelmi háttér
Eszmei, filozófiai háttér
Általános jellemzés
Építészet
Szobrászat
Festészet
Irodalom
Zene
Tánc

Biedermeier
(1820-1850)

A klasszicizmus és az empire elhalásával egy időben kialakult átmeneti stílus, a romantik kispolgári változata. Nevét a Fliegende Blatter humoros alakjáról kapta. Főleg Németországban, Ausztriában, Csehországban, de nálunk is elterjedt stílus. Jellemzője az érzelmesség és szenvedélymentesség, a mindennapi élet nyárspolgári kedélyességének ábrázolása (a tisztes Meier, a kispolgár).
Műfajai: a portré, az életkép, az intérieur (enteriőr = szobabelsö), a tájkép. Különösen jelentős az iparművészeiben. Jelentős képviselője a festészetben Barabás Miklós, Borsos József, az iparművészetben Steindl Ferenc. Stílusára jellemző a feloldó, közvetlenebb, naivabb hangvétel. A bútorokat célszerű szerkezet, anyagszerűség, műgond jellemzi.

Szentimentalizmus
(a XVIII. század vége-XIX. század)

A klasszicizmus mellett a XVIII. században alakult ki a klasszicizmustól távolodó, a romantika felé közeledő irányzat, a szentimentalizmus, az „érzékenység". Az irodalmon és képzőművészeten kívül más művészeti ágakban nemigen jelentkezett. Az egyoldalú és túlzott racionalizmus, kimért értelmi gondolkodás helyett az empirizmusra, a személyes tapasztalatra épült, és főleg az érzelmeket, a tapasztalatok által kiváltott lelki folyamatokat vizsgálja, elemzi és állítja az alkotások középpontjába (Jean-Baptiste Greuze /gröz/, Jean-Honoré Fragonard, Jean Raoux /ráül/. Borsos József). Ez az irányzat fogékony a melankolikus és elégikus kedélyállapotok iránt, s összefonódik a természet kultuszával is, hiszen sérülékeny és sérült lelkű hősei bánatukkal rendszerint a természet magányába menekülnek. A műnemek közül a lírát helyezi előtérbe (pl.: Csokonai), a műfajok közül pedig az elégiát. Divattá lesz az ún. temetői költészet. a sírköltészet. Jellegzetes műfaja továbbá a napló- és a levélregény. Az epika lírai, személyes hangvételű, érzelmes. Rousseau (russzó): Új Hélodse (eloíz); Goethe: Az ifjú Werther szenvedései; Kármán József: Fanni hagyományai.

Romantika
(XIX. század)

A kifejezés a latin román = regény szóból származik. „Regényesebbé" válik a művészet, tág tere nyílik a képzeletnek, álomnak, a végtelenbe sóvárgásnak, titokzatosságnak, a gazdag érzelmeknek.

Történelmi háttér

A XVIII. század végének és a XIX. század elejének viharos eseményei - a francia forradalom, a napóleoni háborúk; az 1848-49-es forradalmak - megteremtik a történelem iránti érdeklődést, s felfokozzák az egyéni hősiesség szerepét. Reformok, forradalmak és önálló nemzetállamok születésének, s egyben az ipari forradalom és a városiasodás korszaka ez.
Új technikai vívmányok pl. gőzhajó, vasút. Erőteljes ipari fejlődés: a század második fele a kapitalizmus virágkora, a nagyipar, a kereskedelem, a városok fejlődésének, a világvárosok kialakulásának az időszaka. A század első felét a bizakodás, a társadalmi fejlődésbe vetett hit jellemzi; a '48-as forradalmak leverését viszont csalódottság, kiábrándultság követi.

Eszmei, filozófiai háttér

A liberalizmus (szabadelvűség) eszméje az egyén szabadságát, az emberi jogok megvalósulását, az ész uralomra jutását, továbbá a szabad gazdaság létrehozását tűzte ki célul. Olyan társadalmi és tulajdoni rendre törekszik, mely jólétet és egyenlőséget biztosít a társadalmilag gyengébb osztályoknak.

AKARAT- ÉS ÉLETFILOZÓFIÁK
Az akarat- és életfilozófiák a század második felének kétségeit, a polgárság válságtudatát
tükrözik. Bergson filozófiáját itt tárgyaljuk, de hatása a XX. században érvényesült igazán.

ARTHUR SCHOPENHAUER (1788-1860) azt tanítja, hogy a világ nem ésszerű, hanem kaotikus és kiismerhetetlen, az ember vágyait követő akarat önemésztő törekvésének színtere. Az ember az akarat megtestesülése, s mivel az akarat örökös hiányból fakad (az egyik kielégített vágy másikat szül), az ember sorsa állandó szenvedés. Szerinte a megváltást nem a küzdelemben, hanem a róla való lemondásban találja meg az ember. A sztoikus vagy buddhista módon felfogott megnyugvás, a vágy, az akarat kiölése, önmagunk feladása által érhető el - vallja Schopenhauer.

SÖRÉN KIERKEGAARD (kirkegór; 1813-1855) a felelősség elől rejtőző, közönséges emberi létezéssel az önmagát tudatos választások során megvalósító egyéni életet állította szembe. Szerinte a valódi egyéniség különböző magatartásformákban - az esztétikai, etikai és vallási fokozatokban - valósulhat meg. Az esztétikai (az esztétika kifejezést nem a mai átvitt, hanem az eredeti értelemben használja; aisztheszisz = érzékelés, észlelés) szinten lévő ember élete kimerül a külsőségekben, az érzékiségben. Az etikai szinten élő személy általános erkölcsi normáknak rendeli alá magát, míg a legmagasabbrendű, a vallási stádiumba emelkedő ember - a „hit lovagja" - képessé válik arra, hogy az isteni elvek szerint éljen. Kierkegaard ihletője volt az egzisztencializmusnak (a latin egzisztencia = lét, létezés szóból).

FRIEDRICH NIETZSCHE (níccse; 1844-1900) a századvég legnagyobb hatású filozófusa. Az igaz élet, mondja Nietzsche, nyers és erőszakos, „hatalomra törő akarat". A hagyományos erkölcsöt el kell vetni, mert életellenes; a keresztény vallás a lemondás és alázat, a ..szolgaerkölcs" igazolása. ..Isten meghalt", csak az ember adhat értékeket önmagának. Nem az átlagember, hanem a kiválasztott, felsőbbrendű ember, aki képes „minden értékek átértékelésére", a jón és rosszon felülemelkedő „úrerkölcs" megvalósítására. Az emberfölötti ember a történelem célja és értelme, mert az élet teljességét hordozza: az őseredeti. barbár, a kultúra által meg nem rontott egészséget. Tanítása nagy lendületei adott a századvég én kultuszának, később - az eredeti eszme eltorzításával - a német nép nemzetek fölötti kiválasztottságát hirdető hitleri eszméjének.

HENRI BERGSON (anri berkszon; 1859-1941) a pozitivizmussal szemben azt állítja, hogy a fejlődés az élők világában nem valami gépies és kiszámítható folyamat, hanem ..teremtő fejlődés": minden pillanatban magában hordja valamennyi előző pillanat tartalmát, és minden pillanatban újat is teremt. Az élővilág különleges képessége az „életlendület" révén mindig meghaladja a körülmények és feltételek által emelt korlátokat. Bergson különválasztja az objektív, külső időt a szubjektív, belsőleg megélt időtől. Az első térbeli és egyenletesen változó, elkülöníthető állapotok egymásutánja és az értelmünkkel fogjuk fel. az utóbbi kiterjedés nélküli, tagolatlan, folytonos és állandó tudatáramlás (tartamnak nevezi), és csak az „intuíció" segítségével ragadható meg. Az intuíció (ösztönös megérzés, felismerés, a dolgok mélyére látás) a megismételhetetlen, egyedi élmény átélése, ami a tartalmas és értelmes élet valódi célja.

Általános jellemzés

A világos, tiszta és szigorú antik felfogás helyett a középkor misztikus gondolatvilága válik vonzóvá. A középkor kultuszának felélesztésében jelentős szerepe van a nemzeti múltat példaképül állító Németországnak és az újból erősödő katolikus egyháznak.
A romantika Európában a XIX. század második harmadában uralja a szellemi életet, de az irodalomban már a XVIII. században, a zenében még a XIX. század végén is jelentős szerepet játszik.
További jellemzői:
-a romantikát az általános érvényűvel szemben a különlegesen egyszeri, egyedi érdekli, az újító merészség jellemzi
-előtérbe kerülnek: az érzelmek, képzelet, álom, csapongó, fantáziadús gondolkodás elvágyódás a múltba, a távoli jövőbe vagy menekülés az egzotikumba távol-keleti kultúrák hatása (orientalizmus)
-végletekben való gondolkodás: nagy ellentéteknek (jó-rossz, angyali-ördögi, világos- sötét) a hangsúly
-ellentétes eszmevilágot tükröz: hol elkeseredetten tragikus hangvételű, hol világot fölforgatni vágyó, elszántan lelkesedő
a nemzeti öntudat fontossága: a hősi múlt lelkesítő példáit allegorikusán a jelenre vonatkoztatja; a közép-európai országokban erősen összefonódik a nacionalista eszmékkel; a nemzeti múlt kutatása felerősödik; a népi élet felé tekint; a népi hagyományok élesztgetése, a népmese, a népdal kutatása
-megindulnak a művészettörténeti kutatások
-a tájkert: a francia barokk park mértani szabályosságával szemben az angolpark divatja, amely kötetlenül utánozza a szabad természetet
a múlt nagy művészetének újjáteremtése, a történelem hangulatteremtő varázsa, a megfejtésre váró. ismeretlen érdekli; a lovagság* a középkor romantikája újra vonzóvá válik.

Építészet

A   romantika  egyik   forrása  a  régészeti   kutatás,   a  másik  a  távol-keleti   építészet (oríentalizmus). A gótika iránti érdeklődéshez nagymértékben hozzájárult a francia építész és művészettörténész. Viollet-le-Duc (vjole lö dük; 1814-1879). Ő állította helyre a párizsi Notre-Dame székesegyházat, és a Sainte Chapelle-t (szén sapel). Két kiemelkedő jelentőségű müve A XI-XVl. század francia építészetének magyarázó szótára és A francia bútorművészet a Karoling-kortól a reneszánszig. A kölni dóm építkezésének folytatása ösztönzőleg hatott a középkor több emlékének helyreállítására és utánzására. Ezek nyomán Európa minden országában a középületek, templomok és lakóházak sora épült gótizáló stílusban.
A romantikus építészet a középkori formákat szolgaian másolja, s gyakran alkalmaz a kőarchitektúra helyett, annak formáját utánzó vasszerkezetet, ami ellentmond a gótika felfogásának. Másrészt viszont szabadon alkalmaz stílusformákat. Oldott alaprajzú, szándékosan aszimmetrikus, festői megjelenésű, a középkor hangulatát idéző épületeivel kényelemre, lakályosságra törekszik, s merev kényszer helyett a rendeltetés, a használat is fontos szemponttá válik.
További jellemzők:
-új épülettípusok: pályaudvarok, áruházak, bankok, gyárak, tőzsdepaloták, kiállítási csarnokok, szerelőcsarnokok
-vasszerkezetek, üvegcsarnokok, öntöttvas, rácsok, hengerelt acél
-óriási téráthidalások, sohasem látott szerkezeti könnyedség
-új szempont a fényigényesség
-műromok építése
-a gót stílus formái felélednek
-keleti, bizánci, mór és román stíluselemek keverednek
-az elhanyagolt középkori épületek helyreállítása, kastélyok, várak restaurálása
-a restaurálás módszere a kiegészítés; a kitisztítás (purifikálás) jelszava: minden későbbi kor oda nem illő hozzátételét lehámozni
-a parkművészetet felhasználják az épület keltette hatás fokozására

Szobrászat

A romantikus kor szobrászatában a szimbolikus alakok a szabadságért, nemzeti ügyért harcolnak. A művészetbe betör a politikai szándék. A reprezentáció igénye a formák kiüresedéséhez vezet. A tartalommal szemben a külsődleges forma lesz az elsődleges. Emlékműkultusz: a csoportos kompozíciókban a fő- és mellékalakok egyaránt fontosak, egységet alkotnak.

Festészet

A romantikus festészetre a történelmi téma és az életkép előtérbe kerülése, a festői elem hangsúlya, a fény-árnyék kontraszt, a drámai szituációk keresése, az egzotikum a jellemző. A képek a néppel való együttérzést fejezik ki. Izgatja a művészeket az egzotikus Kelet (orientalizmus), a végletes érzelmek és témák, a végtelen igézete, a romok festőisége, minden, ami ódon vagy a természetesség érzetét kelti. A tájkép emberi érzelmeket fejez ki. Kedvelik az állatábrázolást. A magyar romantikus festészet a historizmussal és az akadémizmussal fonódik össze.

Irodalom

A romantikus irodalom a korábbival való szakítást kívánja képviselni, önmaga akar lenni, új, meglepő, érintetlen. Az érzelmi világ ábrázolására helyezi a hangsúlyt. Jellegzetes megnyilvánulásai: a himnuszok, költői tűnődések, lírai balladák, dalok, tragédiák, románcok, epikus-lírikus próza.
Míg a klasszicizmus kerülte a műfajok és hangnemek keveredését (homogenitás), addig a romantika előszeretettel alkalmazta (heterogenitás). Nemcsak a műfajok, hanem a művészeti ágak is keverednek, él a Gesamtkunst (összművészet) eszménye. A legnépszerűbb műfaj a már a szentimentalizmus korában virágzó regény, mely nagy közönségigényt elégít ki. A verses epikában nem az eposz, hanem az egyéniséget előtérbe helyező verses regény kerül előtérbe. A lírában új költői kifejezésmód születik; nyelvi és kompozíciós szempontból is jelentős az alkotóerő felszabadulása a klasszicista kötöttségek alól. A drámaírók újra felfedezik Shakespeare-t, s szakítanak a klasszicista hármas egység és a jambikus versforma szokásával. Leginkább heves érzelmeket megjelenítő, váratlan fordulatokban bővelkedő végzetdrámákat írnak.
A legmaradandóbbnak bizonyultak a világirodalom nagyjai által szerzett, ún. emberiség-költeménynek nevezett művek: Victor Hugo: Évszázadok regénye; Madách: Az ember tragédiája; Vörösmarty: Csongor és Tünde; Mickiewicz (mickjevics): Ősök.

Zene

Meglepő, szokatlan harmóniák, virtuóz vokális szólamok, nagyzenekari hangszerelés jellemzi a zenét. A művészek a szélsőségekre és feszültségkeltésre törekednek, áttörik a hangnemek közti határokat, szeretik hosszan kitartott bővítésekkel elodázni a lezárásokat (a zenei formák kibővítése, kiszélesítése), a kijózanító feloldást; szélsőséges hangulatokat, hosszú dallamíveket formálnak. A romantika az opera virágkora. A nemzetek zenei karaktere, táncai, ritmusai előtérbe kerülnek.
Programzene: témát, mesét fűznek a zenéhezjellegzetes címet adnak a műveknek.
Zenei műfajok: fantázia, ballada, szimfonikus költemények, noktürn (az éjszaka hangulatát idéző, szerenádhoz hasonló lírai zenedarab), románc, virtuóz versenyművek.

Tánc

A francia balett - kikerülvén a XVIII. századi abszolút monarchia arisztokratikus légköréből - szemléletében és tartalmában is megváltozott. A francia klasszicista dráma hőseit, a rokokó pásztorjáték negédes világát a mesék és legendák témaköre, a nagy és hitelesebb érzelmek költészete, a történelmi és nemzeti karakter iránti vonzalom váltotta fel.
A reális élettől való elfordulást jelzik az álmok, mesevilágok alakjai, népballadák tündérei, sellői stb. Megjelennek a végzetes, kettős arcú lények, tüneményszerű alakok; uralom a nehézségi erő felett. A romantikus táncjátékokban a női tánc könnyed lebegése és virtuozitása fokozódik, érzelemmel telítődik. Kialakul a légiesség illúzióját keltő spicctánc (magas lábujjhegyen), a hatásos, virtuóz lépések, pózok, ugrások, forgások és emelések tárháza.
A lebegéssel (eleváció) a súlytalanság illúzióját akarják kelteni; pehelykönnyüek a szoknyák (tüllszoknya). Jelentős szerepet játszanak a nemzeti karakterű táncok (cseh polka, lengyel mazurka és polonéz, körmagyar, csárdás), ami a felszabadult népi érzések kifejezője. Az 1850-es évek után hanyatlás jelentkezik a tánc műfajában: betörnek a keverékműfajok, a szenzációhajhászás, a kánkán, a szórakoztatóipar táncai, hatásvadász elemek, sőt, a közönségesség.

Forrás:
Szabó Attila 1997. Művészettörténet vázlatokban. Veritas. Győr.

divatszótár 09
divatikonok 10
olvasóterem 11
könyvtár 12
videótár 13
kvízoldal 14

linkek 15
vendégkönyv 16
kapcsolat 17
site info 18
hírlevél 19
kezdőlap 20