2011. október 26.
A Kék Angyal
Marlene Dietrich pályája és divatra tett hatása

2011. október 12.
I. Erzsébet, a Szűz Királynő
Bővült a divatikonok listája

A manierizmus és a barokk
(XVII-XVIII. század)

Manierizmus
(kb. 1530-1600)

Történelmi háttér

A kezdetleges középkori haszonszerzést felváltja a tervszerű, célszerű gazdálkodás. A korábban ipari jellegű városi gazdaság kereskedelmi jelleget ölt, főként az itáliai és németalföldi gazdasági központokban. Az áru értékét a piac kezdi meghatározni.
V. Károly megszerzi Itáliát. A világkereskedelem tengelye a török veszedelem miau áthelyeződött a Földközi-tengerről nyugatra. Róma kifosztása, a vallásháborúk és a társadalmi ellentétek gazdasági-politikai-morális válsághoz vezettek. Firenzében a Mediciek a pápa áldásával uralkodtak. A protestantizmus a mélyreható társadalmi átalakulás igényének a kifejezése is. Az elidegenedés a társadalomtól e korszak legfőbb jellemzője, s egyúttal a manierizmus kulcsszava.
1545-ben a katolikus egyház vezetői Tridentben zsinatra gyűltek össze, hogy állást foglaljanak a reformáció mozgalmával szemben. Az ellenreformáció harcosai a jezsuiták.

Eszmei háttér

A XVI. század második felének gazdasági, társadalmi, politikai, ideológiai válsága elsöpörte az emberi teljességnek, a tudás és hatalom határtalanságának, az ember és a világ ideális harmóniájának reneszánsz utópiáját. A fejlődés és haladás elve ellentmondásba került. Már 1530-tól kezdődően egy zavaros, ellentmondásokkal teli művészei kezdett kialakulni. örökölve Leonardo nyugtalanságát és Michelangelo gyötrődését, amelyben a művész a klasszikus formákat olyan szellemben használta fel, ami korábban idegen volt tőle. Minden mesternél megtalálható ez a változás, tele irracionális, szeszélyes, szubjektív elemekkel.
A manierizmus elnevezés eredetileg pejoratív (rosszalló, lekicsinylő, becsmérlő) értelmű volt, erőltetettséget, modorosságot jelentett (maniera = mód, stílus, modor). A manierizmus mint összetett jelenség megtalálható és kimutatható a szellemi élet majd minden területén, de
főleg a képzőművészetben és az irodalomban. A mai értelemben vett kritika és esztétika ekkor született. A manierista művészetelmélet reprezentatív alkotása Giovanni Paolo Lorenzo
Traktátus a festészet, a szobrászat és építészet művészetéről hét könyvben (1570). Eszerint a festészet templomát hét pillér tartja, melyek mindegyike egy-egy planétának van alárendelve, s egyúttal a festészet valamely elemét jelképezi. Minden ilyen festészeti ágazatot egy-egy nagy művész reprezentál. Lorenzo a művészt az átlagos ember fölé emeli, isteni teremtőképességet tulajdonít neki. A művész számára a tanulás, a tudomány elsajátítása szükséges, de hiába tanul, ha nem hozza magával már kezdettől az invenciót (ötletgazdagság, leleményesség) és a művészet gráciáját (kecsesség, báj, kellem), a rafinált szépség kifejezésének szellemi képességét. Giordano Bruno (1548-1600) számára a furor - az isteni lángelme vagy zseni - az anyagi szépség fölötti, isteni szépség ismerője. Francis Bacon (fránszisz békn; 1561-1626) a manierista esztétika elveinek legáltalánosabb megfogalmazója. Szerinte a költészet új és szép dolgok létrehozására irányuló, szabályoktól független, szabad teremtő tevékenység.

Vallás, filozófia

A Jézus Társaság új fejezet a szerzetesség történetében. Loyolai Ignácnak (1491-1556), a jezsuita rend megalapítójának vallási elmélkedései valamennyi érzékterületet mozgósítja. A középkori áhítat értelmi (skolasztikus) és érzelmi (misztikus) formái mellé harmadikul vonul fel a képzelet. A kor művészetét ez a szemléletmód befolyásolta abba az irányba, hogy mindenáron keresse az érzékeket megindító, viharos, nagyfeszültségű, szuggesztív képeket. A totális képzelet uralma és a feltétlen udvarközpontúság nyilvánul meg a manierizmus földi valóságtól eltávolodott, nagyon előkelő és ma nagyon mesterkéltnek ható stílusában.
A kor gondolatvilágának ellentmondásossága a protestantizmus szélsőségesen értelmezett predesztináció (eleve elrendelés) tanában is megmutatkozik. A kételkedés nyilvánul meg Machiavelli lélektani és erkölcsi relativizmust felismerő kritikai gondolkodásában. Montaigne, Machiavelli, Galilei az első modern gondolkodók, velük kezdődik a spiritualizmust (lelki beállítottságot) és realizmust (valóság talaján álló gyakorlatias felfogást), az intellektualizmust (az értelmi tényezők túlzott hangsúlyozását) és az irracionalizmust (az ésszel szemben a vak, tudattalan erők, a véletlen elsőbbségét hirdető beállítottságot) egyesítő kételkedő, töprengő, elméleti gondolkodásra hajlamos problémamegoldás.
A lengyel Nicolaus Kopernikuszt (1473-1543), a cseh Johannes Keplert (1571-1630) és az olasz Galileo Galileit (1564-1642), a természettudományos módszer igazi megalapozóit, rendszerük kidolgozása közben misztikus, metafizikus (a tapasztalat határán túli) és esztétikai (a szépség és művészet kérdéseire vonatkozó) képzetek vezérelték. A fizikusok és csillagászok tanait Giordano Bruno (1548-1600) olasz szerzetes kívánta világnézetté, filozófiává átformálni.
A reneszánsz válságának legtisztább kifejezése Michel Eyquem Montaigne (monteny;1533-1592) filozófiája: az érték viszonylagos volta, az igazság korlátolt érvénye, az erkölcsi mércék, szokások változékony természete körül forognak gondolatai. Szerinte ezek nem isteni, hanem emberi eredetűek, és a dolgok Önmagukban véve se nem jók, se nem rosszak. „szüntelen folyik, s hullámzik minden, mi magunk, ítéleteink és mind a halandó dolgok; ítélkező és megítélt egyaránt örökös mozgásban s változásban ". Az ésszerű, természettudományos szemlélet térhódítása ellenére a manierizmus egész korszaka alatt érezhető az újplatonikus eszmék befolyása. Giordano Bruno panteizmusa (Istent a természettel azonosító felfogás), új kozmológiai elképzelései, az univerzum végtelenségének felismerése azonban felmérhetetlen következményekkel jár a kultúra egészének alakulására, amely a barokk korban mutatkozik meg először végletes mélységeiben. Az egyén a végtelen részeként az öröklét és a mindenség eszméjének forrásává válik.

Építészet

A térprobléma új megoldása jelentkezik a homlokzatkiképzésben. Olyan térlátomást teremt az építész, amely összeegyeztethetetlen a tapasztalati térrel.
Jellemzői:
-az épületet elszigeteli a közvetlen környezettől; magasabb síkra emeli; szűkre zárja a kilátást
-a szűk falmezőt telezsúfolja diszítményekkel, amelyek a fal síkjához kötődnek
-az udvar hosszú utcának tűnik, keskeny, nyújtott loggiával zárják le, feloldják a tektonikus (szerkezettani) logikát
-a homlokzat egyenlőtlen közökben elhelyezett pillérekkel tagolódik
-a rusztika önkényes félbeszakítása
-kulisszaszerüség kifelé

Festészet

Korai manierizmus: az érett reneszánsz mesterek müveiben (Raffaello, Michelangelo Rómában, Andrea del Sarto Firenzében, Coreggio Pármában) jelentkezik. A manierizmus stíluselemeinek ellentétei - az érzéki és érzékfölötti, a realizmus és formalizmus - szervesen összefonódnak a festészetben. Miközben a festők tudatosan visszanyúlnak az előző stílushoz, tüntetőleg el is térnek tőle. Emiliában jelentkezik először. A stílusváltás kezdeteinek jellemzői:
-új, bonyolult, bizarr, torz formák megjelenése a művészetben
-az ábrázolás a mélység irányában bontakozik ki
-a szereplők tere tölcsérszerűen fúródik a térbe
-mellérendelő szerkesztés
-túlhajtott eredetiség, szubjektivitás

A manierizmus első nemzedéke
Stílusjellemzők:
-érzékiség, kacérság
-formalizmus
-külső jegyekkel hangsúlyozott lélekábrázolás
-enyészpont áthelyezése a kép szélére
-össze nem illő arányok

Érett és késői manierizmus
Stílusjellemzők:
-a kifejezőerő fokozódása
-irrealitás, fantasztikum
-groteszk, abszurd világ
-a forma megnyújtása (figura serpentina)
-szimbolizmus
-a leghétköznapibb tapasztalás tárgyaiban is kozmikus világkép tükröződik

Irodalom

Az írók semmit sem mondanak el egyszerűen: keresik a meglepő ellentéteket, szeretik a szójátékot, humanista örökség gyanánt fitogtatják mitológiai, földrajzi és természetrajzi ismereteiket, szellemes körülírásokkai ragyognak. A kor elbeszélő irodalmát három témakör foglalkoztatja, mindegyik az élet egy-egy oldalának kiéleződése: a heroikus, a pásztori és kettejük visszája a pikareszk (rendszerint realisztikus, de gunyoros, gyakran keserű életszemléletet tükröző kalandregény).
A manierista regény az illúzióvesztés eposza. A korszak legnagyobb prózai alkotása
Cervantes (1547-1616) Don Quijote című müve, amelyben a világ jóvátehetetlenül kettéhasadt: a látszat és a könyörtelen valóság világára.
A korszak egész irodalmát a „kiábrándulás" jellemzi (Luis Góngora (1561-1627), Pedro Calderón (1600-1681), Torquato Tasso (1544-1595), a későreneszánsz ember tapasztalatait összegzi a drámaírás zsenije, William Shakespeare (viliem sékszpír; 1564-1616). A manierizmus elidegenedett, meghasonlott szellemi világa hozza létre a tragédiát. Athéni Timon, Coriolanus, Lear, Macbeth és Hamlet kezdettől elidegenedett önmagától és a világtól. A lélek belső harcának ábrázolását a kor drámaírói új motívumokkal gazdagítják: a konfliktusok elkerülhetetlensége és megoldhatatlansága, a hős erkölcsi diadala a bukás pillanatában, a végzet fogalmának új értelmezése. Az irónia és humor paradox forma a költő kezében. A manierista költészet képgazdag, a nyelvnek szabad folyást enged. John Doone (1571/72-1631), Andrew Marvell (1621-1678).

Barokk művészet
(XVII-XVIII. század)

Történelmi háttér

Az olasz barocco szó jelentése: különös, nyakatekert, szokatlan; a portugál barucca kifejezés szabálytalan formájú gyöngyöt jelent. Az elnevezés az utókor gúnyos névadása.
A barokk stílus is Itáliából indult el, de főleg az abszolút (korlátlan hatalmú) monarchiák központjaiban, Párizsban, Madridban és Bécsben virágzott a XVI. század végétől a XVIII. század végéig. A hanyatló régi rend uralkodóosztálya, a fennmaradásáért küzdő abszolutizmus és támaszuk, a reformációval harcoló egyház egymással összefogva a barokk stílus segítségével fejtették ki tevékenységüket. Művészetük is tükrözi a társadalomban hullámzó nyugtalanságot, az újkori ember gondolkodását, amely ellentmondásokat fedez fel a világban, de ragaszkodik az egységes világképhez. A vallási ellentétek és az azt kihasználó hatalmi törekvések indítják meg a 30 éves háborút (1618-1648), amely új erőviszonyokat teremt Európában.
A barokk stílus főleg a katolikus országokban terjedt el. A francia abszolutizmus nagyhatalmi állása a francia „napkirály", XIV. Lajos (1643-1715) uralkodása idején épült ki.
A katolikus egyház tekintélyének és híveinek visszahódítására szervezte meg az ellenreformációt, továbbá a jezsuiták rendjét, és támogatta az elkápráztató barokk művészetet.
Hazánkban is korán megjelenik az ellenreformáció, s kulturális" értelemben is versenyre kel a protestantizmussal. Politikai támasza, a Habsburg udvar állandó hatalmi harcot folytat a főként protestáns rendi, nemesi ellenállással. A Rákóczi-szabadságharc bukásával különösen erős lesz az osztrák központosítás előretörése.

Általános jellemzés

A barokk időszaka egyúttal a tudományos felfedezések, filozófiai felismerések kora. E kor gondolkodásában nagy feszültség uralkodik: a hagyományos világfelfogást, a világ változatlanságának képét kezdi szétfeszíteni a modern, kételkedő, elemző gondolkodás. De a szintézisről, az egységes világképről nem mondanak le a kortársak.
A barokk művészet a természettudományokhoz, a filozófiához hasonlóan nagy hangsúlyt helyezett a tapasztalatra, a természet megfigyelésére. A dinamizmust, a mozgást, az állandó változást tekintette a természet alapjának, mellette azonban az állandóság, a rend, a rendszerezés, a szigorú alá- és fölérendelés igénye is fokozottan jelentkezett. A barokk művész egyaránt akart szólni az értelemhez és érzelemhez, és legfőbb célja a rábeszélés, a meggyőzés volt. A heves érzelmek, a felfokozott pátosz (szenvedélyes lelkesedés), a színpadiasság (teatralitás), a misztikus, drámai témák azt a célt szolgálták, hogy a műalkotás azonnal és maradandóan hasson a szemlélőre. Az egyik művészet gyakran átlépi a másik határait.
Az udvari barokk a megerősödött központi hatalmat szolgálta, monumentális méretek, reprezentatív (társadalmi szerepét mutatósán képviselő) megjelenítés, bonyolult formák és pompaszeretet, dinamizmus és érzelmi telítettség jellemzi. A meggyőzés vágya és a propagandisztikus célzat jellemzi az egyházi művészetet is. A barokk másik változata a holland polgári barokk, amely a polgári erkölcsöt népszerűsítette, és amelyet a fokozott valósághűség és a valóságos élethelyzetek iránti érdeklődés jellemez.

Építészet

Fő feladata: az ellenreformáció jegyében álló templomok, kolostorok, egyházi méltóságok székhelyeinek kiépítése, a világi építészetben az uralkodói paloták, kastélyok, színházak, könyvtárak, iskolák, terek stb. készítése. Nagyszámú városépítési tervet valósított meg. A paloták körüli parkok építészeti kiképzése rendkívüli jelentőségre tesz szert.
Általános jellemzői: az egyenes vonalak megtörése; mozgalmasság, nyugtalanság; különleges, szeszélyes díszítőelemek; a méretek fokozása; színpadias elrendezések; erőteljesen bevilágított, tagolt felületek; hajlított tetők; gazdag árnyékhatás; a fő cél az erő kifejezése; különböző értékű és rangsorolt terek egymás alá- (szubordináció), ill. folérendelése; a mellékterek elvesztik önállóságukat; egy tengelyre fűződő palotatermek a helyiségek jelentőségének megfelelő sorrendben: enfilade (anfilád). A templomokban az oltár díszlet hatású és valóságos díszítményegyüttes. A kupolatér a leghangsúlyozottabb.
új épülettípusok: üzemi épületek, kaszárnyák, új erődrendszerek, invalidus (rokkant, munkaképtelen, elaggott ember) otthonok
boltozatok: cseh- és csehsüvegboltozat, fiókos donga, fiókos gömbkupola, kosáríves elliptikus kupola, tükör-, teknő-, kolostor- és fiókos kolostorboltozatok
ívek: körszeletív, ellipszis, kosáriv, hattyúnyakív
díszek: csiga-, kagyló-, rácsminta, ívesen hajlított erkély, atlaszok, hermák (rövid, négyszögletes oszlopon nyugvó mell- vagy fejszobor), csavart oszlopok, köbábos, fonatos, áttört mellvédek (ballusztrád), emeleteket átfogó lizénák
manzárdtető: megtört felületű nyeregtető, padlástér-beépítéssel
rizalit: az épület kiugró középrészének hangsúlyozása, lehet sarok- és középrizalit is
fedélszékek: megmozgatott tetoidomok, toronysisakok
galéria: első emeleti, folyosószerüen nyújtott tér, a palota leggazdagabban kiképzett helyisége
stukkó: gipsz, mészpor, homok, enyves víz és festék keverékéből mintázott, márvány hatását keltő díszítmény falon vagy mennyezeten
parketta: keményfa lécekből vagy lapokból összeállított (rakott) padló
intarzia: faberakás; különböző színű és fajtájú fa-, fém- vagy gyöngyházdarabokból készült berakás (pl. bútoron)
burkolat: stukkó; padlón színes márványberakás, intarziás parketta
A templom alaprajza ívesen hajlított, ellentétes ivekből összemetszödő, bonyolult kontúrvonalú vagy elliptikus forma, leggyakoribb azonban az II Gesu-templom térrendszerét követő centrális és hosszanti tereket egyesítő rendszer.
A barokk palota legjelentősebb tere a tágas előcsarnok, ahonnan díszes lépcső vezet az első emeleti díszterembe. A francia kastélyoknál az előcsarnokból nyíló, az épület főtengelyében elhelyezett szalon a központi tér, kétoldalt enfilade-szerüen kapcsolódik hozzá egy-egy térsor. A homlokzaton a bejáratot rizalittal hangsúlyozzák. Ennek két oldalához szimmetrikusan kapcsolódnak az azonos vagy különböző magasságú pavilonok, illetve oldalszárnyak. így keletkeztek a három oldalról zárt díszudvarok. A homlokzatok és belső kiképzések jellegzetes eleme a bábos vagy fonatos korlátokkal övezett, széles szabadlépcső. A korlátok végein, a tetősarkokon, az oromzatok közepén és a kapuzatokon alkalmazták a szeszélyes alakú vázákat. Főleg a német és az osztrák palotahomlokzatok tartozékai, az ívesen kihajló erkélyek és az alátámasztására szolgáló férfialakok, az ún.natlaszok (Atlasz a görög mitológiában az égbolt hordozója). Hasonló rendeltetésűek az emberi felsőtestben végződő, négyzetes pilaszterek, a hermák.

Szobrászat

A barokk szobrászatot a meglepetést keltő fény-árnyék hatások, a szenvedélyes mozgalmasság, a többféle szín és a többféle anyag használata, a festői hatáskeltés jellemzi. A kontraposztot (ellentétes irányú mozgásokból összetevődő egyensúlyi helyzet) a végsőkig kiaknázták. A barokk szobrász az ellentétek konfliktusából (részletek, motívumok dinamikus mozgása, formák ellentétei) teremt összhangot, a mű az emberfeletti küzdelemből megszülető harmóniát hirdeti, még ha az felfokozott érzelmet fejez is ki. A mozgás, a plaszticitás, az érzelmi reakciók bemutatása pontos megfigyelésen alapszik. Az ókori klasszikus szobrászat emlékeihez mérték müveiket a szobrászok.

Festészet

A festészetben kimaradtak a tartalommal össze nem függő epizódok, a mellékrészletek, hogy ne vonják el a figyelmet a mondanivalóról. A festő az ábrázolt személy szellemi jelentőségét igyekezett fokozni. Az illuzionisztikus térábrázolás, a végtelen felé vezető perspektíva kitágítja a festmény terét. Minden mozgás térben zajlik, a cselekvés színtere a szereplök mozgástere. Az ábrázolásokon a tér összefüggő, folyamatos, a képtér a mindennapi tapasztalatnak megfelelően tagolt. A tájképfestészetben pontosabban érzékeltetik a középteret, és ez folyamatos átmenetet biztosít az elő- és a háttér között. A hétköznapi érzelemnyilvánítások széles skálája tükröződik a portrékon, figurális festményeken. A jelképes ábrázolásnak - emblémák, allegóriák, szimbólumok - megnő a szerepe. A barokk kor festményei a könnyen leolvasható jelentés mellett is tartalmaznak rejtett, jelképes mondanivalót. Nemcsak a bibliai történetek, hanem a pogány mítoszok is utalhatnak transzcendens (a látható jelenségen túli) tartalomra. Gyakori a megszemélyesítés, az elvont fogalmak érzékelhető formákban való megjelenítése. Az allegorikus-szimbolikus témák általánossá válásán túl a Biblia újabb részleteire, vagy épp új dogmatikai tételekre tevődik a hangsúly (szentek élete, mártíromsága, Mária-kultusz képei, szentségek tisztelete). A művészi ábrázolás alapja: a természet utánzása, de invencióval (ötletgazdagon) az ábrázolt személy korát, alkatát, tetteit és környezetét is pontosan kell bemutatni, érzelmi és lelkiállapotával együtt.
Új műfajok: csoportos portré, ravatalkép, életkép, önálló tájkép, csendélet.

Irodalom

A barokk korban kedvelik a monumentális (nagyszabású) kompozíciókat, így még divatos az eposz műfaja (Torquato Tasso; 1544-1595). A színpadra is visznek nagy horderejű témákat (John Milton (1608-1674): Elveszett Paradicsom), de a vígjátékírás is virágzik (Lope de Vega; 1562-1635). A barokk irodalomban kedvelik a hangnemileg kevert müveket: a bájos, a groteszk, a játékos megfér a patetikussal (emelkedettel), sőt, a fenségessel.
A magyar irodalomban különösen a verses és prózai epikában születtek halhatatlan alkotások: Zrínyi Miklós (1620-1664): Szigeti veszedelem; erdélyi emlékirat-irodalom; Mikes Kelemen (1690-1761): Törökországi levelek. Az ellenreformáció vezetője hazánkban Pázmány Péter (1570-1637), aki prédikációiban megteremtette a magyar barokk irodalmi nyelvet. Tudományos irodalmunk már a felvilágosodás előfutára volt. Apáczai Csere János (1625-1659) a Magyar Enciklopédia elkészítésével tette hozzáférhetővé számunkra az európai tudományt. A kéziratosán terjedő lírai költészetben a rokokó stílus is megjelenik.

Zene

Opera
A barokk korban párját ritkító magas szintet ért el az általános zenei műveltség.
A hétköznapi élet szinte minden területére kiterjed hatása és gyakorlata. A barokk zene új vonása a zene érzéki hatásának növekedése: kontrasztok, fokozások, hangutánzások. A zene egyrészt a szöveg hatásos elmondását utánozza, másrészt annak konkrét mondanivalóját ábrázolja. A barokk kor elején, a XVI. század végén, Firenzében a művészetpártoló Camerata társulat az énekes zenében új mozgalmat hirdetett. A szöveg- és érzelemközpontú vezérgondolattal az opera útját egyengették. Hatalmas zenekari és énekbeli igények, irodalmi beállítottság, mélyen tragikus világnézet, a kifejezés szenvedélyesen forró, korlátlan szabadsága: ezek a korai barokk opera fő jellemvonásai.
Kialakult az ária, amelyben a hangszerek szerepe egyértelműen a kíséret (Monteverdi, Alessandro Scarlatti, Purcell).

Concerto
A reneszánsz kórusokban is létezett az egymással szemben felálló kettős kórusok felelgető éneklése. Ebből kétfelé is vezetett út: a concerto (koncsertó) és az oratórium felé. A concerto (= verseny) a kettős kórusok visszhangjátékának hangszeres továbbfejlesztéséből született. Ahogyan az egyik kórus halkan, visszhangszerüen válaszolt a másik erőteljes énekére, úgy áll most egymással szemben egy kisebb hangszeres csoport és zenekar (concerto grosso). A későbbi korszakokban már egy szólóhangszer állt a zenekarral szemben (solo-concerto) - így alakult ki a concertóból a modern versenymű (Corelli, Vivaldi, Handel. Bach).

Oratórium
Az első oratórium 1600-ban Emilio de Cavalieri (1550 k.-1602) műve. Az oratórium jelentése eredetileg: imaterem. Filippo Romoló de Neri firenzei szerzetes 1558-tól kezdve római templomok imatermében (oratorio) összejöveteleket rendezett. A résztvevők bibliai idézetek felolvasásával, imádkozással (orare) felváltva latin himnuszokat énekeltek, egy- és többszólamú, illetve párbeszédes formában. Az imateremben a hagyományok szerint Biblia-magyarázatok folytak, s ezek egyre közelebb kerültek a bibliai történetek megjelenítéséhez. Kezdetben szólisták és kórus, majd hangszerek is belekerültek a vallási témájú, dramatikus játékokba. A XVII. századtól már világi témájú oratóriumok is születtek (Carissimi, Scarlatti, Schütz, Handel).

Szvit
A zene és a tánc összekapcsolása végigvonul a zene történetén. A tánc természetes rendje, hogy a lassú és gyors tempó felváltva kerüljön egymás mellé. Az udvari balett zenéje is ezt a sorrendet követi, így alakult ki a táncok sorozata, a szvit. Virágkorai XIV. Lajos versailles-i udvarában érte el. Ez a műforma később elszakadt a tánctól, s minden olyan énekes vagy hangszeres művet szvitnek neveztek, amely több, egymástól különböző jellegű tételből állt.

Johann Sebastian Bach fellépése idején a protestáns egyházi zene virágjában volt. és a mester sokat merített a német korálok (egyházi népénekek) és kantáták világából. Ezek részei lettek annak a zenei nyelvnek, amely a concertókkal, misékkel, zongoraművekkel fúgákkal, passiókkal együtt a kor legegységesebb szerzői stílusát adta.

Antonio Vivaldi a zenekar összeállításában is újított. Szenvedélyes dallamai számára az egyféle színt jelentő sípok, dudák, tekerőlantok helyett sokkal alkalmasabbak voltak a sokszínű, hajlékony hangszerek. így került Vivaldi zenekarába a klarinét, az oboa és a különféle fuvolák, s elsősorban a zengő hangjával kitűnő hegedű.

Tánc

Medici Katalin francia királyné 1560 táján olasz táncosok és ünnepségrendezők százait hívta a francia királyi udvarba az olasz kultúra terjesztése végett. A korlátlan anyagi támogatás, az ünnepek gyakorisága következtében, s mintegy két évtized koreográfiai, rendezői tapasztalatainak felhasználásával készítette el 1581-ben Belgioioso mester azt a több órán át tartó díszünnepséget, melyet a tánctörténet az első balettként tart számon: Ballet comique de la Reine (a Királyné víg balettje). XIV. Lajos 15 éves korában a nap szerepét alakította az Éjszaka című balettben, mely azért tartott hajnalig, hogy a király - diadalkocsiján - a nappal egy időben jelenhessen meg. A Napkirály elnevezés tehát innen származik.
A barokk táncstílus leginkább a menüettben érvényesült. A királyi bálokon egyszerre csak egy pár táncolhatta, a többiek csak nézték. Az első menüettet a király táncolta a királynéval végsőkig kifinomult mozdulatokkal, ügyelve az akadémiai táncra jellemző sokrétű szabályokra.
A franciák azonban táncaikat a spanyol és angol néptáncokból is felfrissítették. A XVIII. század második felétől a kor igényének megfelelően Európa-szerte megjelentek a néptáncból kialakuló nemzeti és társastáncok (keringő, polka, mazurka), és megjelent a magyar táncstílus reprezentatív képviselője, a „verbunk" és a „csárdás". A verbunk a látványos külsőségek között zajló, alkalmi mulatozással összekötött táncos katonatoborzást szervező „ Verbung Kommandókról" kapta nevét. Körben és szólóban járt változatát Gvadányi József is leírta 1793-ban Rontó Pál című elbeszélő költeményében. Kezdetben régi stílusú, kötetlen (ugrós-legényes) férfitánc volt. A csárdás a Kárpát-medencében a reneszánsz óta nyomon követhető párostáncból alakult ki.

Forrás:
Szabó Attila 1997. Művészettörténet vázlatokban. Veritas. Győr.

divatszótár 09
divatikonok 10
olvasóterem 11
könyvtár 12
videótár 13
kvízoldal 14

linkek 15
vendégkönyv 16
kapcsolat 17
site info 18
hírlevél 19
kezdőlap 20